Hírlevél feliratkozás

Keresés

Egy kartográfus kabaréja

Szálinger Balázs: 360°, Budapest, Magvető, 2016.
Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy Szálinger költészete úgy tudta megőrizni korábbi jellegzetességeit, hogy gyermekbetegségeit végre kinőtte. Míg korábban a költői epika újrafelfedezésének mámorában mintha elfeledkezett volna a poézis szubverzív küldetéséről – gondoljuk csak a Zalai passió c. vígeposzra vagy a A százegyedik évre –, addig itt a paródia, a szatíra tapasztalatait sokkal rétegzettebb jelentések létrehozásában tudja hasznosítani.

Bővebben ...

A tűz nyomán a fű

Lanczkor Gábor: Apás szülés, Jelenkor Kiadó, Budapest, 2016.
A rendkívül ökonomikusan szerveződő utolsó fejezetekkel a történet az elhallgatás irányába halad, melynek végső csöndjében már Lanczkor García Lorca-átiratainak – melyek addig víziószerűen át- és átszőtték a kötetet – sem jut hely. Az írás kifáradásának, a stilizált nyelv lecsupaszításának gesztusa így a közös élet lezárulásának kérlelhetetlen szimbólumává lesz, búcsú, ami után azonban nem a reményvesztettség állapota következik.

Bővebben ...

Blanes – Jegyzetek Roberto Bolaño 2666 című regényéhez

A 2666-ban semmilyen szövegszerű hivatkozás vagy vonatkozás nincs a címet, a címbeli évszámot illetően. Címet adni egy absztrakt festménynek. A távolságot jelezni, az idő manipulálhatóságát, talán csak ennyi; hogy miként képes egy ember (Archimboldi) végigélni a huszadik századot.

Bővebben ...

A remény kívülről jön

Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér, Magvető Kiadó, Budapest, 2016
Lehetséges-e egyáltalán az újrakezdés a teljes pusztulást követően, ha pedig lehetséges, akkor egyszersmind a regény azon pesszimista üzenetével is számot kell vetnünk, hogy a szó szerinti ismétlés során a kotta nem változik, a történet szükségszerűen ismét a pusztulásba vezet. Nem így az értelmezés: Krasznahorkai rendkívül gazdag textust mozgat, amely számos lehetséges interpretációs irányt kínál fel az olvasónak – ha radikálisan újat nem is hoz, de az életmű összegzését, a szerző írásművészetre jellemző, magabiztosan és magas színvonalon működtetett formákat következetesen véghezviszi.

Bővebben ...

A szerb újév napján

Győrffy Ákos említi a „tudat legmélyét”, ahova lesüllyed (vagy fölemelkedik!), amit azzal egészítenék ki, hogy van „hely” és „idő”, ahol a tudatalatti és a tudatfeletti találkoznak. Mindkettő elég képtelen, bár beszüremkedhetnek képek, vagy képekben objektiválódhat. Tudatfelettinek az égi vagy kozmikus szférát nevezem, amit érezhetünk üresnek – semminek –, vagy teltnek is. Régi meggyőződésem, hogy a semmi iszonyatosan gazdag fogalommá válhat az írásban, a költészetben és a meditációban.

Bővebben ...

„A nincs a legerősebb jelenlét”

Győrffy Ákos: A hegyi füzet, Magvető, Budapest, 2016.
Amennyiben az írás önfelszámolás és ez biztosít teret a másiknak, hogyan válik elérhetővé a megszólaló? Úgy vélem, magában a gesztusban ragadható és közelíthető meg az írás cselekvője, kivitelezője. A teret és lehetőséget biztosítás maga lesz az a cselekvés, melyen keresztül hozzáférhetővé válik a megszólaló. Itt és ezzel a logikával folytatva tűnik lényegesnek a következő passzus: az egyetlen feladat a felszámolás.

Bővebben ...