Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Demitizáló továbbírás és a klasszikus modernség rehabilitációja

Bednanics Gábor: Modern mítoszok és az újraírás lehetőségei, Ráció Kiadó, Budapest, 2016.
Aki végigolvassa Bednanics Gábor legújabb könyvét, az másképpen fog kikerülni a játékból, melybe ily módon belebocsátkozott, mint ahogyan belekerült, hiszen a gyűjtemény tanulmányai a modernség horizontjainak egymáshoz – főként a klasszikus modernségnek a későmodernhez – való árnyaltabb viszonyát vázolják fel, korántsem elvitatva azonban ennek a rendszernek a hatékonyságát az irodalmi művek olvasása során.

Bővebben ...

Műfaj(talan)kodás

Bánki Éva: Fordított idő, Jelenkor Kiadó, Budapest, 2015.
Mint láthattuk, igazi műfaji hullámvasútba kerülünk, a szöveg arra kényszerít, hogy az olvasás során újra és újra felülírjuk a megtalálni vélt műfaji kódokat. Épp e határpozíció, valamint a lírai nyelvalkotás és az elzsongító teremtett világ miatt izgalmas a Fordított idő, azonban a befogadó munkája megtalálni azt a nézőpontot, ahol felülemelkedhet a textus ellentmondásain.

Bővebben ...

Egyszerolvasós

Hidas Judit: Seb, Kalligram, Pozsony, 2016.
Mintha egy tudatos, de burkolt üzenetet olvasnánk: elveszem az olvasótól a feszült várakozás izgalmát (vajon mi fog történni?), így terelve a figyelmét arra, hogy miként, milyen események, jellemek találkozásából is alakul majd ki a cselekmény tetőpontja. Ennek megkonstruálását tökéletesen viszi véghez a szerző, olyannyira, hogy az olvasó számára el is felejt feladatot hagyni, nem maradnak kibontatlan elemek, ki nem mondott érzések, vagy olyan lefojtott indulatok, melyekről a narrátoron keresztül ne értesülne az olvasó.

Bővebben ...

„bőrőn át / távozó toxinok, / sorok”

Hyross Ferenc: Tömegvonzás, Fiatal Írók Szövetsége, Bp., 2016
A személyesség és a személytelenség közötti feszültség végigvonul az egész köteten, talán hangsúlyosabban is, mint azt a gyönyörűen megtervezett borító és a grafikák által sugallt, a vizek élővilágához kötődő tematika. Ugyanis ha a „bőrőn át / távozó toxinok, / sorok”, vagyis szoros kapcsolatban állnak az őket létrehozó testtel, mintegy annak önkéntelen működésének termékei, akkor hogyan lehetnek egyszerre „szavakká rendezett szilánkok”, amelyek viszont semmilyen tekintetben sem lehetnek egy test működésének termékei?

Bővebben ...

Viharsarki mozaikok

Kiss László: Ki mondta, hogy jó volt, FISZ – Hortus Conclusus, Budapest, 2015
Az első és az utolsó novella (a névelő nélküli Hely és a határozott névelős A hely című írások) keretezik a kötetet. A záró fejezetben az addigi egyes szám első személyű narrátort felváltja egy kívülálló, harmadik személyű elbeszélői hang, amely jelzi a kötet élményanyagától való, jó értelemben vett reflektív távolságot, azt a pozíciót, amely felől szemlélve érvényesen képes megszólalni az elbeszélő. Ez a távolság azonban nem a kisvárosi élményanyag elutasításával zárul, éppen ellenkezőleg: a határozott névelő jelzi a bizonyosságot, a felnőtté válással együtt a határozott hely megtalálását is.

Bővebben ...

„Nekem kellenek az állatok”

Bencsik Orsolya: Több élet, Magvető–Forum, Budapest–Újvidék, 2016
Nem véletlen a kis va(j)dmagyar alcím. A regényt két nagy részre lehetne bontani: az egyikben a már idézett vajdasági vágóhidak története a fő téma, amit áthat a családtörténet, hiszen ezeken a helyeken dolgoztak a család felmenői. A másikban viszont az ingázás, a vajdasági és a magyarországi lét kerül a középpontba. Az elbeszélő számos, leginkább a Vajdaságban használatos szavakkal, terméknevekkel utal Bácskára, ahonnan származik.

Bővebben ...