Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

A kiégettség világlása

Marno János: Hideghullám, Magvető, Budapest, 2015
Valóban, mint egy Alberto Giacometti-szobor, úgy mered ki a földből Marno János költői kreatúrája: szálfa vékonyan és magányosan; határozottan, mégis esendő, kései léptekkel indulva el az üres térben. A több versben megidézett képzőművész a Hideghulllám című kötet egyik fontos viszonyítási pontja lesz – ahogy számos más hivatkozott alkotó is Holantól kezdve, David Lynch-en, Thomas Bernhardon át, Borgesig – kijelölve a lírai alany nyelvbéli, illetve metaformabeli meghatározottságait. Ez utóbbi kifejezés a szintén gyakran emlegetett, valamint parafrazeált Pilinszkytől származik, aki azt a szövegszervezésen túli írói ideát próbálta ezzel a sajátos fogalommal szavakba foglalni, amelyet se alulstilizálni, se túlírni nem szabad.

Bővebben ...

Privát költészet

Fekete Anna: Oda-Vissza, Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2015
Valószínűleg már mindannyian megpróbáltunk verset írni. Gondolom, legtöbbször verőfényes lábszárak köré font szonett-koszorút, még tizenévesen. Ezek a versek általában rettentően kínosak, nem azért, merthogy elkerülhetetlenül együgyűek lennének, hanem azért, mert szinte rögtön szembesítenek bennünket a versírás személyes motivációjának és az olvasó idegen tekintetének ellentétével, amelyet igen nehéz egybeoltani. Fekete Anna elsőkötetes szerző létére ezt a kérdést jól ismeri, s verseinek egyik legnagyobb erénye az, hogy ügyet sem vet rá.

Bővebben ...

Oldás és kötés

Karácsonyi Zsolt: A Krím, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2015.
Kiemelt szimbóluma a Krím-félsziget, amely félszigeti mibenlétével egy sajátos, felemásra sikerült elegyedést eredményez, s alakulásához egyszerre kapcsolódnak hozzá pusztító és teremtő folyamatok, mind geológiai, mind civilizációs értelemben. A lírai ént egyszerre köti hozzá izgatott kíváncsiság az ismeretlen tájék iránt és valami különösen ismerős érzés, amely a saját hazájával kapcsolatos analógián keresztül jut felszínre. Megismerése azonban lehetetlen: a lírai én nem juthat el oda, ahogy önmaga „összetevőihez” sincs közvetlen hozzáférése

Bővebben ...

Rövid versekről

A rövidség a világosság és a rejtélyek közös forrása. Mögötte a némaság hatalmas birodalma terül el, előtte a felfogók és felfogások számtalan tömege nyüzsög. Minél hosszabban gondolkodom a rövidségről, azt hiszem, legfőbb jegye mégiscsak az kellene legyen, hogy a dolgokkal arányos írásbeliség létrehozására szorítson bennünket. Aki röviden beszél, sokat hallgat. A hallgatás pedig, ki tudja, miért, hitelesebb magatartás, mint a beszéd.

Bővebben ...

Kozmikus melankólia

Fenyvesi Orsolya: Ostrom, Kalligram, Budapest, 2015.
Megidézve ezeket a kulturális kódokat azonban nem az ismert mítoszok újramondása, hanem saját mitológia teremtése történik, így válnak Fenyvesi szövegei misztikus, ősi iratokká, amelyek – a hieroglifákhoz hasonlatosan – megfejtésre várnak.

Bővebben ...

Bosszú és barátság

Optikai illúziók Bartók Imre apokaliptikus trilógiájában és a Breaking Bad-ben
Mind a Breaking Bad, mind a Bartók-trilógia kiindulópontja hordoz egyfajta különös komikumot a legmélyén: a sorozatban az idősödő kémiatanár, oldalán egykori tanítványával, metamfetamin gyártásába kezd, és a tartózkodó, szerencsétlen értelmiségi figura megindul a maffiózóvá válás útján, a Bartók-trilógiában pedig Karl (Marx), Ludwig (Wittgenstein) és Martin (Heidegger) indítják el a filozófiai világterrort, miközben nem túl magasröptű beszélgetésekbe bonyolódnak. Azonban a komikum ígérete mindkét esetben valami radikális történésbe fordul át, melyben a cselekmény már drámai kontúrokat nyer, és a kezdeti humorcsíra apokaliptikus reáliává változik

Bővebben ...