Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...

Napló 2015 augusztusából

Hogy hatvan-hetven éve, vagy pláne a filoxéra előtt mi lehetett itt, ma már nehéz elképzelni. Sűrű akácosok peremén és visszaerdősülő legelőn is találni rompincéket. A henyei hegynek ma talán az ötödén termelnek bort; a többi szőlő elvadult, vagy ki lett vágva az elmúlt évtizedekben.

Hogy itt Balatonhenyén a Dobogó forrásának kezeletlen vize folyik a csapokból, fölfoghatatlan kegy. Egyedül a víz, ami igazán jó – állítja a két szicíliai, Pindarosz és Lampedusa hercege.

Az első év, hogy (többszöri átültetés és elfagyás után) viszonylag bő termést hoz a fügefa. Anyáméktól került hozzánk, Bozzaiból.

Őszintén megértem Federico García Lorca elcsodálkozását a maga keresztnevén. Ha leírva látom a nevemet, én is mindig meglepődöm a Gáboron (az örökölt családnév mintha már belekopott volna az időbe).

„Magaskultúrát fogyasztó értelmiségi”, iszonyúan hangzik, az pedig még iszonyúbb, hogy ők volnának a műveim kizárólagos kortárs közönsége.

Egy meghökkentő szakasz Berzsenyinél:

Szűz Cynthia sárkányait
Fényszekéren vezeti,
S a Balaton hullámait
Rubintláng festegeti.

Egész délelőtt alig-alig viselhető fények, mintha hat-hét órán át részleges napfogyatkozás volna. Augusztus 11.

Augusztus 18-án délig eső, aztán kora este előbújik a nap, és megjön vele az ősz, félreérthetetlenül.

„Mint az olaj.” Bor.

A második kislány – ugyanattól a nőtől, akit szeretek – sokkalta nagyobb cezúra az életben, mint volt a házasság vagy az első gyerek.

Hogy hatvan-hetven éve, vagy pláne a filoxéra előtt mi lehetett itt, ma már nehéz elképzelni. Sűrű akácosok peremén és visszaerdősülő legelőn is találni rompincéket. A henyei hegynek ma talán az ötödén termelnek bort; a többi szőlő elvadult, vagy ki lett vágva az elmúlt évtizedekben.

Autót senki sem vezetett. Minden férfi bort ivott. Ahogy a mai idősek mesélik, az apáik és nagyapáik, a görnyedt hátú öregek két-három litert is egy nap, de nemigen ártott meg nekik, kikapálták.

 

Lanczkor Gábor (1981). Ez idáig tizenöt kötete jelent meg: versek, regények, gyerekkönyvek és egy-egy dráma- és tanulmánykötet. Legutóbb: Monolit. Válogatott és új versek, Jelenkor, 2018. Feleségével és két kislányával másfél éves szegedi tartózkodás után jelenleg megint régi otthonukban, egy balatonhenyei karanténban él.