Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Lanczkor Gábor naplói

Vodnjan/Dignano főutcája. Annyira hosszú a város szerény méreteihez képest, mintha csak a nagytemplom harangtornyának (magassága megegyezik a San Marcóéval) végítéletnapi árnyéka mérte volna ki a helyét. Sok a lakatlan ház. Wordsworth megrendítően férfias versbeszédben siratta el bő két évszázaddal ezelőtt Velencét, az eltörölt köztársaságot. Ha látná ma Dignanót, az egykori külbirtokot, aligha találna szavakat.

Bővebben ...

Lanczkor Gábor naplói

Jelenleg a következő dolgok vannak az íróasztalomon: fa poháralátét. Vászonburás asztali lámpa, a talapzatán az elcserélt Ganésa-fej lávaplasztikája, és egy apró Ganésa-szobor (Ashwaniék ajándéka Bombayből). Egy ősöreg digitális fényképezőgép (Kodak DX7440). Egy Scrikss golyóstoll. Két herendi porcelánedényke, az egyikben egy pendrive. Sony diktafon. A karórám. A Rough Guide to India című kötet (2001-es kiadás). Jegyzetpapír. Egy pendrive. A HP EliteBook, amibe mindezt bekopogtattam.

Bővebben ...

Fotó: Bán-Horváth Attila

Lanczkor Gábor naplói

Egy heves hajnali esőzést követően a völgy magasabb részeiről lezúduló sáros víz elönti a falu északi végében a Dobogó-forrásra települt vízművet; aztán a patakmederből kilépve végighömpölyög a főutcán. A kert végében húsz centi mély tavacska gyűlik meg esővízből. Ötven milliméter lehullott egyetlen éjszaka alatt. A házban a csapokat huszonnégy órán át nem tanácsos kinyitni, ha nem akarom a sáros löttyöt a házba engedni.

Bővebben ...

Fotó: György Erika

I Love America and America Loves Me

Másodmagammal Isztambulba utazom egy költészeti fesztiválra. Egyetlen egyszer, kerek tizenhat éve jártam a városban (akkor is ősszel). Vonattal érkeztem; szüleim révén ingyenjegyem volt a román, bolgár, török vasutakra. Bukaresti átszállással az út két nap és két éjszaka tartott. Hálókocsijegyem nem volt. Emlékszem a hatalmasan hömpölygő Dunára a vasúti híd alatt; aztán egy cigányasszonyra, aki valami kekszfélével kínált meg a síkságon (cserébe visszakínáltam cigivel, ezek szerint akkoriban pont dohányoztam).

Bővebben ...

Fotó: Uri Dénes

Lanczkor Gábor naplói

Őszi kánikula. Egy hirtelen átvonuló délutáni zápor után leautózunk a zánkai strandra. Alig tucatnyi ember a parton. Kavarja a nádast a szél, de a víz alig fodrozódik. A somogyi oldalon egészen az alacsony dombokig lelógnak a szürkéskék viharfelhők; fölöttünk már tiszta az ég. Délnyugat felé tart a vihar. A víztükör türkizesen fénylik. A sekély, fövenyes öbölben, ahol a lányommal fürdünk, lelátni a fenékig.

Bővebben ...

Lanczkor Gábor naplói

Dvigrad impozáns romvárosa Belső-Isztrián. A 17. század közepén hagyták el a megmaradt lakosok a pestis dúlta várost, pár kilométerrel arrébb megalapítva Kanfanart (később visszamentek régi bazilikájukba a kincsekért). A pillanat rejtélye; egy közösség úgy dönt, mennie kell. A kivonulás misztériuma, mint Ajantában, ahol félbehagyták a freskókkal telefestett barlangváros munkálatait, vagy mint Keats híres, a görög urnához címzett ódájában.

Bővebben ...