Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...

Peer Krisztián verse

Az Okos Holló nem adja fel: / kiszámolja, hogyan volt lehetséges, / és kísérletképp újra felrepül. // Ezt még egyszer nem csinálom veled végig - / szólt, meglátva a gipszem, és utcára tett, / hogy örökké szeressem, az akkori csajom. // Ugráltattam már hat hétig törött térddel. / Megtanult repülni.

 

(Bielik István felvétele)

 

Peer Krisztián 1974-ben született Dorogon. Költő, dramaturg. Legutóbbi kötete 42 címmel látott napvilágot a Jelenkor Kiadó gondozásában 2017-ben. 2016-ban Füst Milán-díjban részesült.

 

 

Negyvennégy év baleset

 

Ki engedett biciklire szállni?

Táncoslányok rögzítették a bokám!

Ragtapatapasztaragtapatapasz!

Harmadnap bebicegtem az Ügyeletre.

 

„Örüljön, hogy nem kell levágni, barátom!

Mondja meg a hölgyeknek,

akik ilyen ügyesen elszorították a keringését,

hogy nem a szalagja sérült, hanem a bokacsontja tört –

látja?!

 

Hívhatja is őket, mert haza már nem vezethet így.

Ja, hogy maga gyalog jött?

Jó magas lehet a fájdalomküszöbe.”

Uram, szólt az urológus:

Önnek hatalmas fasza van!

 

Okos holló nem tud repülni.

Gyorsítasz, hogy ne veszítsd el az egyensúlyodat.

Jön szembe a Demszky-karó.

Képes vagy nekimenni?

A tudás a ludas.

 

Száz méter addig.

Másfél mellette.

Az utolsó pillanatban elrántja a kormányt

a pánik – te csak a bábja vagy.

 

Visszaülsz a nyeregbe,

mert lépni fáj.

 

Az Okos Holló egy Bobo-képregényben szerepelt

a húgom gyerekkorában –

méltóságomon aluli élvezet,

pihentető olvasás.

 

Egyedül inkább nem gondolkodom,

magam előtt minek játsszam az okos fiút.

Honnan tudnám, hogy viselkedik magában egy okos.

„Mert úgy hullik alá a madár az égből,

mint a gyalogkakukk magára eszmélő prérifarkasa” –

a versírás még megy, ha semmi más.

 

Az Okos Holló nem adja fel:

kiszámolja, hogyan volt lehetséges,

és kísérletképp újra felrepül.

 

„Ezt még egyszer nem csinálom veled végig” –

szólt, meglátva a gipszem, és utcára tett,

hogy örökké szeressem, az akkori csajom.

 

Ugráltattam már hat hétig törött térddel.

Megtanult repülni –