Vas Máté versei
- Részletek
Vas Máté 1996-ban született Szentesen, jelenleg az ELTE történelem szakos hallgatója. 2014 óta publikál.
Világtérkép
„run”
Awolnation
(2)
Félrebeszélnek az árfolyamok: így fürdőköpenyben,
hulladerengésben is tolmácsuk leszek, zsilip a külhoniak felé:
sikamlós ígéretekkel bujtogatom a bizonytalanság gólemét,
az összes kimutatás, mindahány szám és kicserzett töredék
szövetté állnak össze: a visszafordított szolgasors porcropogása ez,
mert túl sok élet helyett éppen elegendőt lehelünk a matériába,
ha kell újraszabjuk kirojtosodott munkakedvét, és ne felejtsd:
magam nyúztam meg kétségeid, fokról-fokra iszkoltak a
az infláció torkában – az elnyeletésben találva vigaszt.
(1)
Tegnap még hallgattak rám, azt mondtam ami van,
most is azt teszem, az ábrázolt tartomány vedlik és hasonul,
szüntelen az elkapott rezgésekből tornyoz eposzt:
identifikál árulása, mert a gyámoltalan vezérkar
képmásává gyalulta azt: idáig követtem,
tendenciái szálkaként karolják át az önfejű húst.
Idomítás
fiunk az apját
a családi albumból ismerte,
onnan gyalogoltam elő,
koszosan és hallgatagon,
átvenni egy tízéves fotó helyét.
most frontok nyílnak bennem,
a járdán zenekari árok:
az első sor a húrokat tépkedi,
letöri a hangszer nyakát,
míg mások félárbócra eresztik
aggodalmuk, a karmester
pálcát törve léptet el;
ha szék leszünk, amin ülni
lehet, majd szétszedni tűzifának,
hát bevallom, félek.
(1946-)
mi nem megyünk sehova
megesszük-isszuk...
szalvétányi életünk addig
hajtjuk, míg két ujj közt el nem fér.
a padlón, a párkányon,
ha csak kiülök a lócára,
mindig ott járkál pár türelmetlen
nyomdász, maga előtt sorolva:
a közös szótárunkból
valaki mind kitépkedte
az őszinte szavakat.
A fényszennyezéstől egész éjjel virrad
(1)
ököllé hervadt ujjak.
letépik öltönyöm, arcon köpnek,
nekitaszítanak a betonnak.
drága apám, most
hogy büszke lehetnél rám,
csöveken át táplálnak –
az egyik este még párommal
bortúrán vagyok, majd a hordókból
csak a te hangod hallom:
csak a vétkesek kérnek elnézét.
eszter se érti, az urak se értik,
engem aggaszt csak igazán:
elkurválkodtam a bölcsességed.
(2)
meztelenül kell a konténerben
hemperegnem az ételmaradék
és használt elem között.
remélem annyi örömük
lelik bennem, mint én
a fajtiszta igazságban.
a mobilom megtapossák,
felgyújtott ruháim lobogó.
örvényavatást tartanak,
meghajol, gördül a függöny,
épp nem guillotine.
Jégverés
„A tibeti földművesek pontosan tudják,
hogy melyek a jégveréstől legjobban
fenyegetett vidékek, ezért ezekre a helyekre
démonelhárító készülékeket telepítenek.
Hogy a készülék hatásosan működhessék,
emberáldozattal kell megnövelni erejét.
Az illetékes falu lakosai közösen vásárolnak
egy kisgyereket vagy egy nyomorékot,
esetleg egy vakot, akiket élve eltemetnek
a készítendő elhárító-készülék alá.
A készülék maga kőoszlop, amelynek
oldalára mágikus jeleket vésnek.
Az oszlopokat – mert néha egész oszlopsorról
van szó – úgy helyezik el, hogy az ártó démonok
ne találhassanak bejárást a gabonaföldekhez.
Minden év áprilisában, amikor megkezdődik
a jégverés időszaka, ismételten
megszentelik az oszlopokat.”
