Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája (Kiss Lóránt)

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...

Nyirán Ferenc versei

az / orron át élvezettel kifújt meghitt füst. // elnéztelek téged is sokat, míg éltél, / mennyire élvezted, s olyankor eszembe jutott, / miként nyaltam végig a rudacska gerincét, / hogy puhább legyen a dohány az első slukk / után, de tudom, már nem esne jól talán.

 

a dohányzás dicsérete


ha annak idején nem hagyom
abba a dohányzást, most lehetne
szép, középen okkersárga bajuszom,
s barnára pácolódott ujjaimmal
simítanám meg bársony arcodat.

sokáig hiányzott a megszokott
mozdulat, a rágyújtás szertartása,
kávé vagy sör mellett, mikor mi volt
épp soron, vagy szeretkezés után, csak
úgy lazán fújni a füstöt éjszaka az ég felé.

de nem zavar, ha mások rágyújtanak
a közelemben, sőt olykor irigylem is őket,
számomra immár titkos, szabadkőműves
rituálékra emlékeztető a mozdulatsor, az
orron át élvezettel kifújt meghitt füst.

elnéztelek téged is sokat, míg éltél,
mennyire élvezted, s olyankor eszembe jutott,
miként nyaltam végig a rudacska gerincét,
hogy puhább legyen a dohány az első slukk
után, de tudom, már nem esne jól talán.

volt ebben a nyalásban némi erotikus él,
bár akkor még eszembe sem jutott ilyen
vonal, de holnap kimegyek hozzád egy
üveg vodkával, leülök a sírkövedre és
sodrok magamnak egy spanglit.

 

Kentaur, a színes


sok évvel később, amikor az első nyílvessző
az Achilles-inába fúródott, visszaemlékezett
egy nyári délutánra, amikor nagyapja kivitte
négernézőbe egy focimeccsre; nem látott addig
sötétbőrű emberi lényt az alföldi nagyvárosban,
mint ahogy más sem; az ellenfél csapatában
játszott a – ma már így mondják: színes bőrű –
néger, s ennek a szónak akkor még nem volt
pejoratív mellékzöngéje, egyszerűen nem volt
használatban más szó; pár év múlva már
a városban is éltek néhányan, az egyetemen
tanultak, s neki igencsak tetszett az arányos
testalkatú megjelenésük; többnyire az akkor
még ritkaság számba menő kék farmernadrágban
és hófehér ingben jártak ruganyos léptekkel,
s bőrük színéhez nagyon illett a fehér ing, mint
most az övéhez a vér vöröse.

 

Nyirán Ferenc 1951-ben született Debrecenben. Költő, Apróságok kicsiny tárháza című kötete az idén jelent meg, a Műút-könyvek gondozásában.