Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...

Mestyán Ádám verse

porrá lesz végül a teste, / porrá mint hegyekből a sivatagok, / porrá mint vulkánok lávája, / porrá mint házbontás utáni törmelék. // Ez volt ő, nézzetek rá. Borotválta mellkasát. / Nevetett sokat, gyűlölte a diszkót, / nem bírta a felesleges cécót. / Minden tartozását megadta, / adta-badta, csak nem feladta. // Nem adta fel. Nem így mondanám.

 

Mestyán Ádám 1979-ben született Szegeden. Költő, történész, esztéta, zenész. Legutóbbi verseskötete Az együttérzés tökéletes hiánya címmel a Kalligram Kiadó gondozásában látott napvilágot, 2010-ben. Jelen pillanatban a Harvard Egyetemen kutató.

 

 

Punk halotti beszéd 

 

Vacsora közben a jelentést,

áttétekből a megfejtést,

adom a végső következtetést:

 

porrá lesz végül a teste,

porrá mint hegyekből a sivatagok,

porrá mint vulkánok lávája,

porrá mint házbontás utáni törmelék.

 

Ez volt ő, nézzetek rá. Borotválta mellkasát.

Nevetett sokat, gyűlölte a diszkót,

nem bírta a felesleges cécót.

Minden tartozását megadta,

adta-badta, csak nem feladta.

 

Nem adta fel. Nem így mondanám.

Feladta őt hamarabb a világ,

éjjel ródolt, nappal robotolt.

Van itt szégyen, el nem mondható:

hogy lehet hogy egy óbudai punk

ilyen könnyen feladható?

 

Szerette a macskákat, azok is őt,

a tömény mellé még két sört,

napszemüveget elő, sérót taréjra,

na mi van édesapa – villant kettőt,

vádlin tetoválást, hardcore karkötőt.

 

Nem kapott kitüntetést, nem is várt.

Legyen halála most tűzszünet,

rockerek, punkok, és népiek,

core-osok, darkosok, figyeljetek,

 

legyen úgy ahogy utálta volna:

szeressük egy végtelen pillanatra.