Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...

Szolcsányi Ákos versei

Mikor elhordják a sátrat, / trapéz, tevék feldobálva / a bohócos kamionra, / és hangszóróstul elmennek, / egyedül ő emlékszik a / gyerekekre és anyákra. (...) Mikor elhordják a sátrat, / trapéz, tevék feldobálva / a bohócos kamionra / és hangszóróstul elmennek, / a gyerekek és anyák rá, / egyedül rá emlékeznek.

 

(Molnár Attila felvétele)

 

Szolcsányi Ákos 1984-ben született. Költő, kritikus, az Universidad de Salamanca PhD-hallgatója. Kutatási témája García Lorca magyarországi recepciója. Kötetei: Csehország szép, útjai jók (Orpheusz, 2008), A felszínről (Kalligram, 2012).  Jelenleg új kötetén dolgozik.

 

 

Nevet

 

Ő a senki, ő a szúnyog,

aki előbb-utóbb éber

test vérét kívánja meg. Így

ér el mindent: látszik rajta,

hogy nem számít, minden férfi

retteg tőle, tüsszentéstől

kártyavárak. A nők máshogy

értik, lefeküdnek vele,

mért ne tették volna, húsz perc

volt buszukig, így csak tízet

kellett valahogy elütni.

Mindegyik névre emlékszik,

gyakran elsorolja, hátha

végre elfelejt néhányat,

hátha egyszer bármi más lesz,

mint egy nevetségesen szép

tétel, más vagy legalább több.

Bár meg tudná unni, lenne

tovább, bár megindulhatna.

Mikor elhordják a sátrat,

trapéz, tevék feldobálva

a bohócos kamionra,

és hangszóróstul elmennek,

egyedül ő emlékszik a

gyerekekre és anyákra.

 

 

Sír

 

Megsajnál bárkit. Nevetnek

is rajta, míg krumplihéjat,

pókot, felnövőket sirat.

Mintha lenne mért, gyűlölik

és irigylik a férfiak,

dühítő nagyságnak vélve

gyöngédségét. A nők máshogy

látják, mint mesélik, önzést,

mérhetetlent célzó, annak

árnyékában érő gőgöt

rejt szomorúsága; minden

gyerek szektát kunyeráló

isten, innen, hogy kívánják,

elhiszik neki, hogy ő a

minden, amíg nem tesz semmit,

amíg teljes, oszthatatlan

fájdalmat sejtet sírása.

Ő ezt a feladhatatlan

görnyedést egyébként unja,

azt is, minden hódítása

bágyatag legyet figyelő

kéz feltételes csapása.

Mikor elhordják a sátrat,

trapéz, tevék feldobálva

a bohócos kamionra

és hangszóróstul elmennek,

a gyerekek és anyák rá,

egyedül rá emlékeznek.

 

 

Tesz

 

Hogy mire teszek fel mindent,

kérdezed, mert fel kell: vallja

minden súlyos mozdulatod,

mint aki sátrat cipel, nem

görnyedsz, de táncolni nem tudsz.

Aki rulettezik, kezdem,

elfogad mindent, amivel

jár, piros, fekete és zöld

harminchatig tartó, teljes

világát, a kényelmetlen

széket, ahonnan nem látni

semmit, csak az izzadt ujjak

foghatják a plasztik tétet,

érezhetik surranását

a bársonyhatású filcen,

de, folytatom, a valódi

tét a beleegyezésé,

rögtön jövök, ezt hazudni

bármi másnak, egy helyért egy

asztal mellett, ahová majd

elhallatszik egy szám, egy szín,

tiszta, végleges eredmény,

ennél, zárom, élőbb, hosszabb

hazugságot mondjon, aki

engem vinne, ha szűzkurva,

hát szűzkurva, pénzzel épp jól,

idővel, mint te – ki tudja?