Uri Asaf versei
- Részletek
Uri Asaf 1942-ben született Haifában. Költő, műfordító, képzőművész, vegyész. 2014-ben fordításában jelent meg Zohár a Teremtés Könyvéről az Atlantisz gondozásában. Legutóbbi verskötete Egyetlen ragyogó nap címmel 2015-ben látott napvilágot a Kalligram kiadónál.
Empátia
A szó és a figyelem fentről jön.
A fény és a sötétség a hófedte ház alá száll, s megemelkedik.
A szó és a figyelem szivárvány alakot ölt,
apró ködcseppekkel ragyog és lassan vonul,
velem egy magasban,
a szemem láttára, az orrom előtt.
Jóslat
A szavak kenyerek,
az üveg nyaka méreg, skorpiófullánk.
Valahol kigyúl egy szó,
fogsornyi szélességben: a kezdeti pont.
A hétköznapok nem léteznek,
a Meron messziről nézi magát,
a saját sűrű tölgyrengetegét.
Az arc a háborúk színhelye
Az arc a háborúk színhelye.
Az arcomon nem maradt bőr,
csak a hátamon, s a vállamon.
Az akác leveleit (ki)számolom, esőtől ázva.
Az ég emelkedni kezd, s megállapodik,
a tücsök visszatér és ordít a szamár,
a hegyek hangja a birkák szőréhez tapad.
A lejtőn törmelék, tufa.
Az őseim halhatatlanok.
Meggondolt tüzek
Lapos homokos földön,
szétszórt és meggondolt tüzek.
Az ember, mindegyik,
a kijelölt helyen guggol.
Egyenként és közel, nem karolnak egymásba.
Karjukat összefonják és kígyószínűek.
Köztük leszek, alighanem egyedül.
