Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Farkas Arnold Levente versei

Isten szeretett gyerekekkel / játszani. Én is így kezdtem, / mondogatta gyakran / angyalainak. Gyerekfejjel // első játékom a semmi volt.

Farkas Arnold Levente 1979-ben született Nagyváradon. Költő, író, a Debreceni Egyetemen szerzett diplomát magyar-filozófia szakon. A Szentendrei-szigeten él feleségével és három gyermekével. Első kötete A másik Júdás címmel látott napvilágot a JAK gondozásában, 2013-ban.Új könyve az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg, anyám teste címmel, a FISZ kiadásában.

 

 

Álmomban teremtettem

az istent. Férfinak és

nőnek teremtettem. Nem

ragaszkodtam szabályokhoz,         

 

csak ahhoz, hogy legyen,

ahhoz, hogy ne legyen.

Kivonultam végül

a nyelvből, magára

 

hagytam istent a csönddel.

Játszott egy kicsit isten

a csönddel, majd megszólalt,

 

és nevet adott

a csöndnek. Így lettek

hárman, isten és a csönd.

 

 

 

Apámnak nincs testvére, nem

születtek szülei sem, mégis a

nyát teremtett magának, hogy

legyen, aki megszülje gyermekét,

 

apám öröktől fogva nemz enge

met, én öröktől fogva tőle szü

letek, apás szülés volt, mondha

tom, mégsem vágta el a köldök

 

zsinórt, ahogy velem volt a szü

letésben, úgy velem volt a halál

ban is, egyszerre ízleltük meg

 

a szenvedést, amit azért élvez

tünk, mert tudtuk jól, hogy a

kín időleges, akárcsak a létezés.

 

 

 

Isten szeretett gyerekekkel

játszani. Én is így kezdtem,

mondogatta gyakran

angyalainak. Gyerekfejjel

 

első játékom a semmi volt.

Vigyázzatok azért a gyerekekre,

nehogy semmivé legyenek

maguk is. Nagyon magányos

 

lennék, azt hiszem, ha kiürülnének

a játsszóterek.

Az angyalok gyakran elszomorodtak,

 

mert velük csak

nagyon ritkán játszott az isten.

Mindig azok a kurva gyerekek.