Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...

Bödecs László versciklusa

Két személy ül egy fa alatt, / az egyik én vagyok, / a másikat nem ismerem. / Egy ideje nem szól hozzám. / A hangja mély, de színtelen

 

Lapszélütés I.

 

Lapok

 

Körúti lakás az otthonom.

Kint szikrát vet, a sínre vért hint a villamos.

Egykedvűen nézik végig az ablakok.

Ők látnak, én behunyom a szemem.
A szél árulkodik, de meg nem érint.
Előttem vádló, üresen maradt lapok.

Mögöttem éjszakák.
Itt élünk és szeretünk nőket,
ehhez hasonló elhallgatott mondatok.

Erről pedig vallani kellene.
Fogam alatt serceg az óra.
Nem harc ez, mióta hallgatok.

*

Két személy ül egy fa alatt,
az egyik én vagyok,
a másikat nem ismerem.
Egy ideje nem szól hozzám.

A hangja mély, de színtelen,
erre is csak halványan emlékszem.

Hosszasan rágódunk
két meg nem gyújtott cigarettán.

A fával mindent szabad.
Felmásztam és körülnéztem.
Nincsenek gyümölcsök.
Részegek botorkálnak
omladozó, le mégsem dőlő
falak között.

A sínek fel nem épült hidakról
a Dunába zuhannak.

A mélyben ismeretlen számban
idegenek kelnek át.
Menetelnek szótlanul,
nem találnak nyugalmat.

*

Ha lényegeset mondana, felírnám,
de csak törzse és csendje van.

Egyebet nem árulhatok el felőle.

Kérdezgettem régi dolgokat.
Azt mondta, hallott Madáchról,
de nem tud idézetet belőle.

*

Itt élek és szeretni akartam.

Régebben sokat álmodtam róla.

Öregnek és szomorúnak képzeltem,
ábrándosnak, csalódottnak,
jóságos matektanárként
tiszta lelkű pedofilnak, 

aki  soha nem ért volna hozzá,
pedig teljes szívvel imádta,
csak messziről minden rezdülését,
mindennél jobban kívánva.

Nem sejtette, hogy szerelme gyermeki tárgya
nála perverzebb, és rosszabb.
Nem tartotta hibásnak,
és, ha e gyermek utálta, semmibe vette is,
meg kellett, hogy bocsássa.

*

Ezt és hasonlókat álmodtam,
és most, hogy felnőttem lábatlan,
gyakran a cipőmre hányok.

Nem szól zsoltár érted,
te néma ország.
Nincsen apám.
Ne hidd,
hogy megbocsátok.

Bödecs László 1988-ban született Szombathelyen. Költő, kritikus, jelenleg tördelőszerkesztőként dolgozik, Budapesten él. Első kötete Semmi zsoltár címmel látott napvilágot 2015-ben az Apokrif és a FISZ gondozásában. Új, Az árvíz helye című kötete megjelenés előtt áll.