Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: Dallos István

Sopotnik Zoltán versei

Jóllaktak az éhezők, és megpihentek / az örök fáradtak is, új sors hangjait idézte meg / a templom nagyharangja. Megkondult a gyász, / de a teremtődés is. A panelházakban lakók közben / bevallottan morogtak fészereikben.

Bővebben ...

Fotó: Döme Barbara

Király Farkas versei

ég a nafta élénk a forgalom / az autókat számolom / vajon melyiknek utasa / a magány a gyűlölet a fájdalom / s melyikben utazik a szerelem

Bővebben ...

Fotó: Papp Tibor

Halmosi Sándor versei

Nincs már te, vagy én, / ők, kedves emlékek, szavak, csak a / közös felelőtlenség van. A mindig / utolsó vacsora. A képmutatás, az / elkülönböződések véget nem érő / sora. A szép adventi várakozás. / A tizenkét dühös ember véres / bocskora.

Bővebben ...

Fotó: Szőcs Petra

Uri Asaf versei

Ez a nap szelíd változata, / mihez a pokol melege tapad. / Színre és formára, / édenből kimásolt minta, / s a kánaán kezdete. / Sötét arany, a mimóza sárgája, / elébe térdepelvén szép jövőt jósoltam: / utcákat, tereket ebben a városban, / terített asztalt, ahol jó irányba dőlnek a fák, / és az emberek soha nem látták a halál angyalát.

Bővebben ...

Fotó: a szerző saját felvétele

Szabó Gergely versei

idegen vagyok a látottakkal szemben // kiszabott dolog földeltségben / dőlni hátra de keresztbe teszem / kezeimen a szőrt és a fülemet / betömöm hogy kihűtsem / tápellátásom helyét / és ellenálljak a bekötésnek / ami ehhez a sorhoz kapcsolhat / ami lemér kódol és tömörít

Bővebben ...

Fotó: Kisfaludi István

Nyirán Ferenc versei

Ölebek szimatolták körbe a / megbarnult foltot, még napok / múlva is, séta alatt. Később / vad kóborlók jöttek, némelyikük / csörgő láncot húzott maga után /az éj csendjét megkarcolva.

Bővebben ...