Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Vörös István versciklusa

Van, amikor / egy elfáradt lélek 50 évig / egy fában alszik. Máskor / 1000 évig egy kőben. / A napba keveredő lélek / összeég kis gömbbé, / héliumatommá válik, / öregíti a napot.

Bővebben ...

Papp Attila Zsolt versei

Mondják, csak a két saruja maradt / utána, mementóként egy szomszéd / naprendszerből, ő aznap eltűnt / vagy visszatért másik életéhez. / Ellépek a tükörtől, indulok / én is, cipők az előszobában, / kint hó hull. Hosszú megérkezés lesz.

Bővebben ...

Benedek Miklós versciklusa

Azt mondta, azóta van így, amióta megismert. / Előtte csak legyekkel barátkozott. / Én voltam az első, aki nőként bánt vele. / Parókát viselt. / Minden nap verseket olvastam neki. / Egy ideje csak a háborúról beszél. / Ha kérdez, nem válaszolok, csak megsimítom a fejét.

Bővebben ...

Terék Anna versciklusa

Amikor feleségül vett, Gašpar / magában még egy másik nőt siratott. / Első éjjel, feküdtünk szeretkezés után / az ágyban, azt mondta, nem tud és nem akar / elaludni mellettem, mert egy másik nő / emlékét altatja minden éjjel, / már négy éve, a helyemen. / Finom, szép szavakkal

Bővebben ...

Fenyvesi Orsolya versei

mint dióhéj, amit kibeleztek, / csónakot formált a tőlünk idegen, / minket megőrző anyag / - tárgyaink és otthonunk – // és elhajóztunk messze, / kieveztünk az ablakon

Bővebben ...