Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Fotó: Veres Laura

Izsó Zita verse

Ő lett az első, aki észrevett. / Talajt értél benne, / ahogy az első űrszonda egy lakatlan égitesten.

Bővebben ...

Fotó: Bán-Horváth Attila

Horváth Veronika verse

ötven év alatt az égitestek benned messzire kerülnek. / a kajütablakok földi bokrokat tükröznek vissza, / egy futónövény lóg le a tetőről. nem bánod.

Bővebben ...

Sütő Csaba András versei

miért hogy meglep az engesztelhetetlen szomorúság / lelakott félmúlt utcalámpáktól fénylő jelen / fosztogatják a telkek sarkába húzódva / lakják a szerencsével eleresztettek

Bővebben ...

Tóth Júlia Éva versei

Ahogy elnyúlva hasra feküdtem a végén, / úgy dobogott a matracra a mellkasom / melletted, hogy ritmusra reszketni / kezdtek az ágykeretre rögzített / lámpafűzér / kis papírgömb burái. / Azt hitted menekülni próbál egy beszabadult poloska, / pedig csak bennem alakult át épp a barátság / alvó imágóból lepidopterré.

Bővebben ...

Fotó: Dallos István

Taizs Gergő verse

9 óra 33 perc / egy héttel ezelőtt / a szűk utcában / a régi ház előtt elsétálva / igazolta a látvány (érzés?) / a viszonylagosság törvényét / hogy felnőve minden / zsugorodik, sorvad, látod (érzed?) / távolságok, magasságok vagy éppen / a megbicsakló horizontból / kiloccsanó napfény

Bővebben ...

Purosz Leonidasz verse

Ahol én élek, nem ilyenek a nők. / Magabiztosak, vagy azzá tehetők. / És a feminizmus sem csak az, hogy / szabadon költhetik a pénzt. / De hát úgy beszélek, mintha / be lennétek ide zárva. / Félreértés ne essék: / nagyon finomakat főztök. // Ti már nem fogtok megváltozni, / drága Kishúgom és Anya.

Bővebben ...