Egy nap, amikor tükörkép leszek csak, / ne hagyj magamra, kérlek, csak ints vissza, / hogy minden rendben, érj hozzám

az üvegajtó kilincse

Éjjel lesz újra. Nyálkás és hermelines éjszaka. Vállukon viszik a törpék a palástot. Élve temetik a sötét mögé a varázslót.

Nyáron egy tizenkét éves fiút / lőttek bele az Ipolyba / a magyar határőrök, / mert játék közben / véletlenül átúszott / a folyó közepén.

A zuhanás és az emelkedés belülről szinte ugyanolyan. / Egy élő kolibrit varrtak az űrruha dupla bélésébe. / A látszólag mozdulatlan távolság is a fény sebességével / áramlik be az űrutazó gömbbé szűkülő szívébe. / A súlytalanság templomában nem lehet térdre rogyni, / hogy visszatérő egységért vagy vízért könyörögjek.

Olló vágtat a szürke tükörben; / nyúlánk, piszkos papírlap a plafon. / Egy fakó görgős székre nézek. / Vágás után, az alagútba esteledő / utcán a testem felreped; / lecsapódik a halott vágy, / folyékonyan, mint az esőszemek.

sokat / kódorgott eddig is, volt mikor egyedül, / volt, hogy egymagában. Érezhető a / különbség