Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Ozsváth Zsuzsa versei

Az angyal kétszer csönget // harmadjára betöri az ablakot / küldi az isten fénypostával / nagy meszes szárnyakkal sivít a térben / időben érkezik az angyal már csak ilyen / és te alszol az ágyban mit sem sejtőn mint a gyermek / hogy mit mondtak anno szüleidnek szülei ők se hitték / csak nőttön-nőtt csöndben a titok / amit majd egyszer a célkeresztben / vízszintes huszonhárom függőleges hetes / függőleges hetes vízszintes huszonhárom sorolhatnám / de inkább csak aludj

Bővebben ...

Kovács Újszászy Péter versciklusa

A rendelőben a kutyák / nyári délutánokat köhögnek fel. / Fűszálat álmodnak a padlócsempére. / Felidézik, ahogy a lány melléjük fekszik, / és tenyerébe veszi mellső mancsukat. / Ilyenkor a neonfény napsütéssé alakul át, / de a hörgés ellopja a hangszálaktól a vonyítást. // A rendelőben a kutyák lázasak. / Mancsaikat fejszével ütötték le.

Bővebben ...

Seres Lili Hanna versei

Lehet, hogy a plafonon van. / Vagy mindig mögötted. / Ha nem mindig épp a másik szobában. / Nem járkálhatsz egész nap, / nem kapdoshatod a fejed folyton hátra. // Nyugodj meg. Ott van. / Amikor csukott szemmel hajat mosol, / eléd áll és az arcod bámulja. / Amikor alszol, övé a lakás.

Bővebben ...

Lanczkor Gábor versei

Dús ornamentikájú legenda beszéli el, hogy ide temették a darabokra szaggatott parasztvezér fejét 1514-ben. Átkot üvöltött a fej; törökről nem volt szó benne. A törökök hagyták Szegeden a pirospaprikát, az árvíz pedig a tabula rasát, hová Trianon angyala a szárnya menedékében odarepíthette Erdélyből, Temesvárról a püspöki székhelyt és Kolozsvárról az egyetemet.

Bővebben ...

Bocsik Balázs versei

nem lámpa / fény / mellett azon törve / hogy ha bolygókon / medrek árterek / akkor testeken is / a fejét // és ha így / ujjakat / visszafele húzza / végig / első élő sejteket érint // de csak összehányt / vörösgránit felszín / nem jelent bolygót // a foszfor fényt / egy csók a másik szájat / a néhány sorok kiüresítése / versírást

Bővebben ...

Szolcsányi Ákos prózaversei

Szentendre. Anyám a nagyszobában könyvel. Düh, hogy elhitette, hogy meghalt. Düh, hogy most helyet kell neki csinálni. Délelőtt, laposan betűző fény, megtörik a számológép kijelzőjén, onnan vág a szemembe, nem látom a számot. Düh, amiért nem látom. Düh, amiért már nem nekem kell látnom, mintha felmentettek volna, mint egy rosszul teljesítő embert. Ébredés. Viaskodik az álmosság és a késztetés.

Bővebben ...