egy kedves ismerősöd megkérdezi, mennyi / szeretetet bír el egy ember?, nem válaszolsz, / csak mosolyogsz, noha azt gondolod kapásból, / hogy bármennyit, a kérdés sokkal inkább az, / mennyi szeretetlenségtől nem omlasz össze, /vagy meddig bírod egyáltalán szeretet nélkül

Ez nem az a feszült képsor, aminek a végén / vér folyt. Itt nincs semmi látnivaló, / itt minden olyan megszokott. / Ez a cirmossá szelídült bengáli tigris, /és ez az az ember, aki felnevelte ezt a hiányt.

Nem is csak az, hogy mennyire nem higiénikus, / de az éjszaka százlábúi is mozgolódnak, / ki-be járnak. Árnyszövők, nyirkos testű, / sokkos halak, angolkák. / Prenatális alaphelyzet. / Fog nélkül harapók, húsodon élnek.

Az erkélyre lépve a hűvös levegőt csak gázok / összetételének érzed. Bőrödön nyoma sincs / lúdbőrnek, mint mikor bűneidet pórusaidon átpréselve / a lélegzetvétellel tisztítod meg magad. / E percben elképzelésed sincs, mi lehetsz.

Nagy viharok alatt a szél könnyedén dobálta / a halat, / nem bírta már tovább saját terhét; / beroskadt, mintha elúszott volna a tejút alatt, / és az emberek kavicsokként / verődtek össze az ízelt barlangban, / egyre tisztábbra csiszolva egymás testét.

mosogatóban a tálca aljáról a szifonba húzza az örvénylő víz, nehéz zsírok tapadnak meg a könyökkanyarban, visszaszörcsög a trutymó, a kívánatos falatok maradéka beáll, harántol, oldalaz, tekereg a szifonban a zsír. a csepegtetőben élükre állított tányérok, felfordított fazekak, összedobált eszcájg, gőzölgő porcelánbögrék, a mosogatórongy oldatlan cukorszigeteket töröl el.