Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: Sándor Kata

Kellerwessel Klaus verse

lovam lába térdig kopott üveggé őszült hetvenhét hajam / és valami folyton meg akar születni bennem / palotáim mind megcsaltak száz útjaim szertehagytak / cselédjeim elkárhoztak hetvenhét éve nincs mit ennem

Bővebben ...

Fotó: Papp Tibor

Halmosi Sándor versei

A siralomvölgy két végében siralomház. / Köztük legelők, rétek, sok szép és gyógyító / virág. Lovak, félig nyitott karám. A jó levegőn / kövér füvek, a gerendákon szép faragás. / Futkározó gyerekek, mint egy németalföldi / képen.

Bővebben ...

Sztercey Szabolcs versei

A másik apával sokat beszélgetnek, határozott a nevetése, jó vele a szeretkezés. / A másik anya csak a háttérből figyel, ritkán javít bele a beszélgetésbe, néha egy pillanatra / átveszi a gyereknevelést. Ő pedig boldog ebben a vendégéletben.

Bővebben ...

Fotó: Győri-Drahos Martin

G. Szabó Sarolta versei

Olyan vagyok, mint egy zacskó / amit vízzel töltenek meg. / Összevissza mozog, ahogy felemelik, leteszik / mindig más alakban / és mindig mások.

Bővebben ...

Kertai Csenger versei

Kis kutakból / az utcákba feszül a víz, / összeborítja a tetőket és az aszfaltba ragadt / reggeli csillogást, / meztelenség helyett pedig / ruhába csavar az égbolt, / hogy hallgathassam a nyugtalan mezőket / az avasodott föld alatt.

Bővebben ...