Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.

Ivan Wernisch versei

Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

 

 

Az utolsó nap

 

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött,

reggel felé trombitaszóra ébredtünk

 

Kaptam a hátizsákom, puskám,

és kitántorogtam a ködbe

 

A templom még világított. A dinamó működött

A szanitécek hordágyakkal futkostak

 

A sebesülteket bevitték, a halottakat ki,

és ott hagyták őket a sírok között

 

Az egyik bástyás, tornyos családi kriptában

telefon csörgött

 

Illatozott a cikória

 

Kettős sorba rendeződj, pihenj,

vársz, nemsokára itt a marsall-főherceg,

és beszélni fog hozzátok

 

A köd oszladozott, lehúzódott a talaj közelébe,

elfojtotta a kiabálást és a jajszót

 

A városból megérkezett egy motorkocsi,

üres koporsókat hozott

 

Aztán föltűnt egy dragonyos – kapitány a törzstől,

egyike azoknak, akik Szamarában olyan nyugodtan

ültek a babérjaikon –,

a csuklójáról kutyakorbács csüngött –,

 

föl se emelkedett a nyeregből,

csak felolvasta a parancsot

 

A Fenséges úr elfoglalt, elnézéseteket kéri,

és elismerését fejezi ki a tegnapi napért, még sok hasonlót

kívánva

Előre, bátor vadászok!

 

Föltekerte a papírt, visszadugta a ruhaujjába, szalutált,

megcsapta a lova hátsóját,

átugratott a bedőlt falon,

 

a nap kisütött, és a mezőkké

szelídített tenger csillogni kezdett

 

A nyárfákon túl és túl a Biesbosch, Svalove, Moerdijk

felé vivő úton

házak feketélltek,

fent a gáton egy szélmalom kereke forgott

 

 

A Volhov menti erdők, tél

 

Tornyuk a harckocsikhoz fagyott,

a géppuskák lőképtelenné váltak,

a robbanószerek csak sziszegni tudtak,

a puskát a kabát alatt kellett hordani,

 

de a tetvek, a tetvek úgy zabáltak, mint bármikor –

 

a szerelemre gondoltam, hogy ne gondoljak a halálra,

a halálra gondoltam, hogy ne gondoljak a szerelemre –

 

levelem érkezett Brüsszelből, amit még

júniusban adtak fel

 

 

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról

 

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm?

Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány.

Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester.

Az udvaron, találgatta egy másik.

Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester.

A bal lábán!

Hol a cipőm?

A holdbéli ember hatalmában, találgatta egy következő tanítvány.

Hol a cipőm!, kiáltotta Kadó mester, és tenyerével a kisasztalra csapott.

Az ön cipőjét most, mester, a Zöld szél földjének nyolc templomában tisztelik, vélte valaki.

Hol a cipőm!, kiáltotta Kadó mester, és öklével a kisasztalra vágott.

Az ön csodálatos cipője benne foglaltatik Ti mester tanításaiban, mester.

Hol a cipőm!, kiáltotta Kadó mester, és a botja után kapott.

És akkor egy tanítvány, alighanem az, akinek a helye a legközelebb esett az ajtóhoz, kiszaladt, behozta a cipőt, letérdelt a mester előtt, meghajolt a földig, megcsókolta a mester jobb lábát, és...

Itt a cipőm!, kiáltotta el magát Kadó mester, és jót húzott a bottal a tanítvány hátára.

 

 

Yün-men így szólt a szerzetesekhez

 

Yün-men így szólt a szerzetesekhez: Kérdezzétek meg tőlem, milyen az igazi igazság.

És az egyik szerzetes megkérdezte: Milyen az igazi igazság?

 

Yün-men így felelt: Mint a bot, amibe a budiban kapaszkodtok.

Hogyhogy, mint a bot a budiban?, akarta tudni az egyik szerzetes.

Na erről már inkább Arany Oroszlánt kérdezzétek, mondta Yün-men a szerzeteseknek.

 

 

 

Ivan Wernisch 1942-ben született Prágában, 2018-ban Franz Kafka-díjat kapott. Az egyik legjelentősebb kortárs cseh költő. Több mint 30 kötete jelenet meg, az első 1961-ben, legutóbb 2018-ban. A husáki normalizáció időszakában publikációs tilalom alatt állt. Hangjának szemtelensége Petrivel, elmélyült különlegesség-keresése Tolnai Ottóval rokonítja. Több kötetnyi válogatást állított össze a cseh költészet rejtett értékeiből, ami viszont Weöres Sándor hasonló törekvéseire emlékeztet. Út Asgábádba című kötete a 2019-es könyvfesztiválra jelenik meg a FISZ- Kalligram Horizontok világirodalmi sorozatában, Vörös István fordításában.

 

Vörös István fordításai