Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Soltész Béla prózája

Olyan szettben táncol, mintha fürdőruhában lenne, ezt mondta. Húzom tovább a térképet, egyre dühösebben, már száguldanak az országok a képernyőn, Dominikai Köztársaság, Bahama-szigetek, aztán már nem is látom, csak lököm, lököm magam alatt a földgolyót, mint a rollerező kisgyerek. Az Északi-sarkon áll meg alattam újra.

Bővebben ...

Dragomán György prózája

Apám orvosi táskájának ánizspálinka, kézfertőtlenítő és szappan szaga van, régi poros szag, szeretem. Az jut eszembe, amikor apám gyerekkoromban meghallgatatta velem a saját szívdobogásom, előveszem az összecsavart sztetoszkópot, a fülemre illesztem, hideg, az érzés ugyanaz, mint gyerekkoromban, a hallgatófejet a köpenyem alá dugom, a szívemre szorítom.

Bővebben ...

Kiss László prózája

Amikor Laurát hazavitte januárban, a srácok épp fociztak a gimi udvarán. A szíve odahúzta, játszani akart, megfeledkezni az elkerülhetetlenről, hogy percek kérdése, és magára marad egy nővel

Bővebben ...

Potozky László regényrészlete

Mintha az összes helyben lemészárolt állat utolsó párája ott lengne benne, olyan vastag volt odabent a levegő, kövér, mély basszussal szólt a dubstep, egyszerre lüktetett a tömeg, akár egy ütőér, mindenki összetartozott mindenkivel, mindenki a mindenkié volt.

Bővebben ...

Grendel Lajos prózája

A rendőrőrszobában egy civilbe öltözött kopó megvizsgálta a botot. Úgy nézte, mintha először látna ilyesmit, egy simára hengerelt és bepácolt (vagy mi fene, nem tudta megmondani a helyes szóval) botot, és nagyokat hümmögött. A falak enyhén koszosak voltak, csupán Gasparovic elnök bajuszos képmása intett feléje fenyegetően, hogy a rendőrségen van, nem holmi kuplerájban. A civilbe öltözött rendőrnek összevissza állt a gyérülő haja, táskás és vörös volt a szeme, Stolcz azt gondolta, a jó sok kialvatlan éjszakától.

Bővebben ...