Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Két kis k. a kurvázós téren

Tibi arcát figyeltem. A nagy és erős Tibi majdnem elbőgte magát. Látszott rajta, hogy még mindig bele van zúgva Szabó Bogiba, aki viszont most Németh Dodinak, a körzeti orvos kisebbik, de már gimnazista fiának a csaja. Még én is láttam kézen fogva flangálni őket a faluban. Azt persze nem tudom, hogy Tibi igazat mondott-e, amikor egyszer azt mesélte, a kezéről csapta le Bogit az a pénzes bunkó. – Nem is tudom, ki terjeszt ilyen hülyeségeket? – szólalt meg Lala, és felült a pad támlájára.

Bővebben ...

Szezonális holland narancs

André Krisztina és Szabó R. Ádám rotterdami levelesládája
Mindeközben mindenki inkább a narancssárgát hurcolássza, amiről a törzskönyves holland kolléga sem tud sokkal több információval szolgálni, mint hogy szeretik, vagy valaki szerette az uralkodóik közül (ez amúgy így igaz, konkrétan az Orániai ház tagjai kedvelték meg a narancs-sárga keveréket még a 16. században), viszont talán azzal sincs baj, ha van amolyan hurcolászható, márkajel-erősségű nemzeti szín, amibe nem kell belelátni sem az aranyló búzakalászt, sem a szikrázó eget, esetleg a déligyümölcsöt, ha valaki nagyon akarja.

Bővebben ...

Felhőkarcos reggeli levél

André Krisztina és Szabó R. Ádám rotterdami levelesládája
Időközben másik irányból pukkanás hallatszik, és hamarosan megérkezik a képbe a zaj forrása is, egy kissé nagy kanyarokkal közlekedő, tetovált karú kerékpáros, zenét hallgatva, és maga után húzva egy pántlikán (nem szalag, ez bizony egy tagadhatatlan pántlika) egy ép, és néhány kipukkadt, lila lufit, az épet elejti az étterem bejárata előtt, majd kissé körülményesen, a bicikliről sem leszállva igyekszik parkolni a metrós néni közelében, miközben egyszerre vált számot a lejátszóján és igyekszik meggyújtani egy cigit a kezében. A biciklis végül, várakozásainkkal ellentétben, nem várja meg az étterem nyitását, hanem pár percen belül továbbkarikázik a térről.

Bővebben ...

André Krisztina prózái

Ha valakinek volt magyarországi rokona, a nyári látogatások alkalmával a mosópor mellé, a ruhák között elrejtve, bepakolt egy, a szomszédtól másolt filmet, vagy egy István, a király lemezt, hadd örüljön az erdélyi rokon. Persze a határ előtt mindenkit ölt a gyomorideg, nehogy baj legyen belőle, de amint kiállták a sort, megmutattak majdnem mindent, és sikerült továbbgurulni, akkora sóhajtások futottak ki az illegalitást megtapasztalók száján, hogy előrébb tolta az autót egy fél centivel.

Bővebben ...

Tamás Dénes regényrészlete

Még mindig teljesen tükörsima a tó, de hirtelen, mintha csak egy láthatatlan, szétnyitott tenyér gyakorolna nyomást a közepére, finoman felgyűrődik a víz széle, és nekicsapódik a part köveinek. Kotyogós hang támad fel onnan. Innen pedig minden megváltozik. Lassan vonulni, költözni kezd a víz felülete. Még nincs semmi hullámzás, csak olyan, mintha finomra őrölt drágakövek kristályait kezdené hordozni a víz. Villódzó, lágy sodródás önti el az egész felületet. Erősödhet a nyomás. Egymástól elcsúszó, hatalmas vaslapok jönnek ingásba. Majd egyszerre több helyen behorpad a tó felülete, felgyűrődik és összetörik a tükör.

Bővebben ...

Élő Csenge Enikő prózái

Minden oké? – érdeklődik, mintha bármi is történhetett volna velem ez alatt a két perc alatt. Mondjuk kitalálhattam volna a közös gyerekeink nevét, meg hogy a tihanyi templomban fogunk összeházasodni, az anyján barackszínű kosztüm lesz valami elbaszott kalappal, apám meg már hétkor mata részeg, mert megitta az össze vilmoskörtét, amit aperitifként szolgáltak fel. – Velem minden rendben, nálad mi van? – kérdezem teljesen közömbösen.

Bővebben ...