Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Neszlár Sándor: Terepszemle 4.

A szikláról lefelé menet, azon gondolkoztam, hogy vajon a Herceg milyen állat lenne, de először – ahogy a flamingókat újból megpillantottam – a nővére jutott eszembe, hogy ő csakis flamingó lehetne. Flamma, a flamingó, ez neki is tetszett volna, elmosolyodtam, végre nem dühösen, kétségbeesetten vagy reménytelenül gondoltam rá. Pedig hetekig mindenfelé kerestem, persze hiába, ahogy az ilyenkor lenni szokott minden sarkon, minden üzletben, minden tömegközlekedési eszközön őt fedeztem fel.

Bővebben ...

Szendi Nóra regényrészletei

Részletek a Természetes lustaság című regényből
Az a nagy felhő Budapest, most omlik össze az egész. Innentől fogva ugyanezt mondta az összes pacára. Mást nem lát, faggatta a pszichológusnő, és egy denevér alakú pacát mutatott. Ez a lebuktatás, gondolta, hogy nem is bolond, ezért azt mondta, nem lát mást. Már amúgy is unta az egészet. A végén kapott egy papírt, hogy autisztisztikus zavar, ilyenje van, és nem alkalmas katonai szolgálatra. Szerinte csak be akart vágódni nála ez a pszichológusnő.

Bővebben ...

Hartay Csaba prózái

Nem láttad? Tegnap átment a városon egy piros autó, egy nyugati kocsi, egy márka! Pont a lépcsőházunk bejáratánál ücsörögtünk a fiúkkal, amikor feltűnt a menő kocsi. Mindannyian felálltunk, és elkezdtünk rohanni a főutca felé. Olyan hangja volt, hogy beszarsz. Nem ilyen Trabantpöfögés, meg Wartburgberregés, hanem mint egy versenyautó, úgy szólt. Mély és hangos volt, betöltötte az egész környéket.

Bővebben ...

Neszlár Sándor: Terepszemle 3.

Egy anya, ölében a gyerekével, furcsán nézett rám, ahogy magamban beszéltem. Észre se vettem, hogy mellém értek. Többet kéne aludnom – folytattam tovább magamban. Nem lehet, hogy éjjelente az erkélyről bámuljam a belsőudvart, vagy órákig csak forgolódjak az ágyban. Próbáltam a környék minden apró részletét megjegyezni, hátha vissza kell majd térnem, de feladtam. Elképzelni se tudtam, hogy mitől fáradtam el annyira, hogy szinte elaludtam a villamoson. A Hungária körútnál ismét felnéztem a falra, tényleg ott állt a felirat.

Bővebben ...

Neszlár Sándor: Terepszemle 2.

Zúgott a fejem, a nyelvemmel óvatosan megtapogattam a helyét, még zsibbadtan is érzékeny volt. A számban keveredett a fájdalom és a fertőtlenítő íze, köptem egy nagyot, piros lett tőle a hó. Úgy éreztem magam, mint akit fejbe vertek! Összegörnyedve indultam vissza az állomásra. Fel-alá járkáltam a hosszú peronon, amikor áthaladt egy tehervonat az állomáson, számolni kezdtem a kocsikat. Negyvenkettő jött ki, a mozdonnyal együtt negyvenhárom.

Bővebben ...

Szöllősi Mátyás prózája

Akkor vette csak észre, hogy a padló, ami a gyenge fényben addig nem is igazán került a látóterébe, fekete és fehér, négyzet alakú kőlapokból áll, melyek szimmetrikusan, váltva helyezkednek el a talpa alatt, mintegy meghatározva, hogyan is lépjen, ha lépni akar. Nem volt biztos abban, hogy az ajtó, ahol áll, az az ajtó-e, amin be kell kopogtatnia. Izgalom fogta el, hogy beengedik-e egyáltalán, hiszen ő – nem tudta már félresöpörni ezt az érzést – nem egészen az, akinek gondolja magát.

Bővebben ...