Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Tamás Dénes regényrészlete

Részlet Az élő ház munkacímű kéziratból
Most végre üres a szoba. Mindenki átment a suliba. Mintha csak erre vártak volna a szoba bútorzatai, bemozdulnak, lassú mozgásba, költözésbe kezdenek a szoba közepének az irányába, valahová az asztal előtérébe. Nem várt tér keletkezik ott, soha nem létező centrum, ami most mégis, mint mágnes vonzza oda a tárgyakat. Először az emeletes vaságyak kezdnek el vándorolni. Vaságy, vaságy hátán. Vaságyerdő. Vaskeretek, vassodronyok, rögzítőelemek sokasága.

Bővebben ...

Befejezni egy könyvet

Sok szál esett le a földre, egyesével kellett összeszednem őket. A kupac alatt pedig ott maradt három kötegnyi. Egyáltalán nem szándékosan. És ha ez véletlen, akkor érdekes véletlen, hogy pont az Inter Presszóból, a címadó szövegből maradt meg néhány. Már csak egy jó helyet kellett találnom a zsáknak. Tudtam, hogy a 6-os kerékpárút mellett, a Lágymányosi híd pesti hídfője után, van egy elhagyott gyártelep.

Bővebben ...

Győrffy Ákos prózája

A buszmegállóban már ott ácsorog Imre bácsi, a magányos öregember az erdőből. Ő aztán tényleg az erdőben él, tőlünk még jó fél óra járásnyira, egy szűk völgyben, nem messze a forrástól. Felesége halála után költözött ide, gyereke nincs, eladta az angyalföldi panellakást, és megvette a kis hétvégi házat a bükkösben. Hátán az elmaradhatatlan fémvázas, csehszlovák túrahátizsák, kopott zakója zsebében halkan duruzsol a zsebrádió.

Bővebben ...

Szalay Zoltán prózája

Aztán fogta magát, és kisétált az udvarról – mondta a nagyanyám. – A kapuból még visszanézett, és a nyári konyha felé mutatva komolyan megcsóválta a fejét. Ekkor már nem gondoltam, hogy ez hülyeség. Kiment, én meg itt álltam, és hallgatóztam, vártam, hogy mi lesz, de nem lett semmi. És azóta itt ülsz? Mit tehettem volna? Teljesen összezavart.

Bővebben ...

Szendi Nóra regényrészlete

Állt, és figyelte, mikor lenne a legalkalmasabb meghúzni a kart. Talán most, amikor a rendőrnő egykedvűen a szájához emeli, amit elvakart. Talán most, amikor egy jól táplált csecsemőre emlékeztető informatikusféleség leeszi magát hamburgercsalamádéval. Talán most, amikor a vak koldus integet egy ismerősének. Állt, és megvárta, amíg elmúlik a pillanat.

Bővebben ...

Csobánka Zsuzsa Emese prózája

Engedékeny volt, hirtelen fordult le a sarkon, azzal búcsúzott, hogy majd egyszer felnő, mondtam, nem kell. A megkönnyebbülés az éleknél kezdődik, nem néztem utána, mindig csak fel, a kigyulladó ablakfények felé, a szél emelt át a szemközti útpadkára. Annyi volt, mint egy sóhaj, másfél óra bére, de utána még napokig az arcával ébredtem magamban. Egy boltból csapat angol fiú lépett ki, fél füllel hallottam, hogy rólam beszélnek. Hamar átugorhatatlan lett köztünk a szakadék.

Bővebben ...