Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Grendel Lajos regényrészlete

Elvégre az ember egy ponton túl egyedül van, és más ember nem segíthet neki, ha pedig segít, az enyhítheti a fájdalmat, de nem szüntetheti meg. Ez minden ember sorsa? Az elbeszélő a minden embert túlzásnak tartotta, elvégre vannak jó sokan, akikhez nem is jut el a moralitásnak ez a szintje.

Bővebben ...

Lanczkor Gábor naplói

A sértésekből se sértettséget, se hiú erényt nem formálni – nincs más lehetőségem. Éberen feküdtem a tetőtérben, és azt a vékony burkot, a háztetőt, ami elválasztott a fagyos, csillagos égbolttól, mintha elszippantotta volna fölülem egy láthatatlan áramlás – ugyanaz, ami egyszer majd ugyanilyen gyengéden tépi le az arcomat.

Bővebben ...

Száz Pál prózái

Vágjuk ki, në nyőjjön csak úgy a istenkedvire, hagy terëmjën a főd nëkünk. No akkor lëtt Ádámatyátoknak is portájjo. Mer avvót a ēső, aki kicsorbította kerek evilágot, leszakasztott ëgy darabot belülle, oszt asz monta, emmá pedig a én fődem. Attú kezdve ammá nem a sënkifőggye vót.

Bővebben ...

Papp-Zakor Ilka prózája

Hiszen ez egyáltalában nem képzelőerő dolga!, válaszoltam neki, és gondoskodóan vállon veregettem. Nem sokkal később pedig eltűnt a feleségem. Nem is jöttem rá az elején, hogy lába kelt, bár hiányérzetem, az volt időnként. Igazság szerint azonban mégis az tűnt fel először, hogy a házvezetőnőnk fegyverraktárt létesített a spájzban, és a befőttek helyett most bozótvágó késeket és gépfegyvereket tart lakat alatt, a fiam pedig csomagol és el akar költözni tőlünk.

Bővebben ...

Mucha Dorka kisprózái

Ezt csináljuk mindig. Mosolygunk, amikor a másik hazudik. Vagy éppen igazat mond, ez persze mindegy is, már úgysem tudnánk különbséget tenni. Kis szünet után, amikor minden elhallgat, azt mondja, hogy fontos vagyok neki. Ugyanúgy mosolygok, de már azon, hogy anyám most is leszidna, hogy miért nem vigyázok jobban magamra.

Bővebben ...

Demény Péter prózája

Carlos már az érettségi után dolgozni kezdett. A suli idején azért verték őket agyba-főbe, mert nem tanultak elég jól, holott remekül tanultak. „Még visszaszájalsz?!”, üvöltötték, és mindketten rohantak a korbácsért. A talpukat ütötték. Utána Victor Hugo-t vagy Stendhalt olvasgattak, olykor rászóltak a gyermekekre, hogy halkabban hüppögjenek, ha nem akarnak még jobban kikapni. Mindketten tanárok voltak, a diákjaik a tűzbe mentek volna értük.

Bővebben ...