Mese a nyál ízéről
- Részletek
Bajtai András 1983-ban született Szegeden. Költő, újságíró. Eddig három verseskötete jelent meg, a legutóbbi Kerekebb napok címmel 2014-ben a Kalligram Könyvkiadónál. Ugyanebben az évben Horváth Péter irodalmi ösztöndíjra, 2015-ben pedig Versum-díjra jelölték. Jelenleg negyedik verseskötetén dolgozik.
A szerző portréját Gerőcs Péter készítette
Mese a nyál ízéről
A 80 éves Bodor Ádámnak
Hirtelen ősz lett, és sokasodni kezdtek az intő jelek.
Mintha erdőtűz pusztított volna, egyetlen éjszaka
alatt megfeketedtek a fák levelei. Gyanta csorgott
összekaristolt törzsükből, és a növényi fájdalom dermedt
verejtékcseppjeiben megláttuk magunkat. Káprázat
a korhadt gyöngyökbe zártan, nem evilági lények
osontak felénk, és hontalan madarak keringtek az égövek
körül, nyugtalan csivitelésük távoli, halk zsongás.
Meztelencsigák lepték el a pajtát, agancsos koponyákra
bukkantunk az avarban, és amiként több száz évvel ezelőtt
Eronim Mox megjósolta nekünk szakácskönyvében, a kút
üledékes vizéből egy elkorcsosult farkas tetemét húztuk
ki, a nyár fényei még kaparták belülről szemgolyóját.
Láttuk a sárban a patások nyomait, a bakkecske ördögi
táncát a ködös éjszaka mélyén, amint a levert fészkeket
tiporta, és hallottuk a túlvilág selyem suttogását.
A könyv lapjain világítani kezdtek a betűk, és a fátyolos
múlt mesét mondott nekünk a nyál ízéről. Valami bujkált
a sötét lombkoronák között, ami elijesztette a seregélyeket,
de Eronim Mox óriás varázslámpása még ott derengett
a falu peremén, és miközben földöntúli látomásunk
beteljesedett, rozsdás pengét szorítottunk a kakas torkához –
utolsó rikoltása vörös volt, akár a vér evangéliuma,
téli napforduló, de a napot nem követte többé éjszaka.
