nem bírtam megállni hogy megkérdezzem / hogy tudott elbaszni annál a spanyol lánynál száz eurót / kis hallgatás után csak annyit mondott / van egy olyan pillanat az ember életében / amikor száz euró nevetségesen olcsó összeg azért / hogy egy órára azt érezhesse / van benne szeretnivaló // ekkor azt hiszem nem csak azt értettem meg / honnan szerzi valódi piacát a prostitúció / hanem azt is / milyen szánalmas tud lenni a tehetetlenség / mert miközben átöleltem a srácot akivel felnőttem / csak annyit tudtam kinyögni / hogy nagyon szép vidék ez

Falevelek estek falat kaparó / tenyeremre, gennyes sebeket / szakítottak fel és a szobát összekötő / hálóba akadva csak erősítették / a vastag téglákat. // Működéstanilag elrepültem volna, / és működéstanilag még most is elrepülnék: / a tizedik agyideg talán / mozgatni tudja / a kinti őszön lévő / szárnyaimat is.

Felállok, apámmal kiolvassuk a tenyeremen / lévő hegeket. Csuklómnál fogva odahúz a vasasztalhoz. / Mágnestenyerével kihúzza a homorú fiókot, kivesz egy ceruzát. / Az utánfutó tervrajzára leírja: segítek megépíteni / a terepasztalt. Elengedi a kezem. / Apám írisze átrendeződik, a zöldellő mezőket elönti az óceán, / barna láncolatok emelkednek a pupillából, ki akarnak törni.

Gondolatban ásni egyre lejjebb. / Szénpor rakódik kémények belsejére. / Lezárt vasútvonalak százlábúi / törekszenek a haj földmelegébe. A felszínen / kezüket tördelő családtagok. Sosem árulták el, / hogy a bezárt bányában egyszer ők is. / Fegyvert találtak a fejtőüregben.

amiben még mindig ott matat / a régi félsz és kérdezősködés. // A gyermek, akivel ön elhitette, hogy létezik telepátia, / és hogy valamikor sámán volt Atlantiszban, / és még ha most ki is játszana engem, / valahol egyszer úgyis találkozunk még / mi ketten: párhuzamosok.

Idén se stoppoljuk körbe Európát, / inkább majd a parton ülve olvasunk nagyregényeket, / terveztük, de aztán hávégét vettél, / meg rozét, persze, három hét múlva itt / az ősz. Minek elkezdeni egy Dosztojevszkijt. // Ne aggódj, augusztus végére megtanulja, / felel belőlem a bizakodó szülő, / meglátod, majd az áradás elfedi / a mélyben kavargó igeidő-tévesztéseket.