ezek a terhesség utolsó napjai. / nem úgy a rák esetén, ki nem szűnő küzdelmével / viselős, hiszen a sivatagon keresztülvonszolt sátor / terhét csak sokasítja, ha nincs hová megérkezni.

A felállókat érkezők váltják, / a geometrikus mederbe álmodott / patak csendjét hallgatják / a következő felhőig. / Vezeti tekintetüket a domb tetején álló / négy fa egyikének legfelső ágába / akadt papírsárkány szalagja.

Nem értem, mire kellhetek, mire ez a rám bámulás, / ezek a gomblyuk-szemek. Amikor kérdezem tőle, mit akar, megeszi / a cukros briósomat, és azt mondja, valaki ellopta / a biciklim.

nem bírtam megállni hogy megkérdezzem / hogy tudott elbaszni annál a spanyol lánynál száz eurót / kis hallgatás után csak annyit mondott / van egy olyan pillanat az ember életében / amikor száz euró nevetségesen olcsó összeg azért / hogy egy órára azt érezhesse / van benne szeretnivaló // ekkor azt hiszem nem csak azt értettem meg / honnan szerzi valódi piacát a prostitúció / hanem azt is / milyen szánalmas tud lenni a tehetetlenség / mert miközben átöleltem a srácot akivel felnőttem / csak annyit tudtam kinyögni / hogy nagyon szép vidék ez

Falevelek estek falat kaparó / tenyeremre, gennyes sebeket / szakítottak fel és a szobát összekötő / hálóba akadva csak erősítették / a vastag téglákat. // Működéstanilag elrepültem volna, / és működéstanilag még most is elrepülnék: / a tizedik agyideg talán / mozgatni tudja / a kinti őszön lévő / szárnyaimat is.

Felállok, apámmal kiolvassuk a tenyeremen / lévő hegeket. Csuklómnál fogva odahúz a vasasztalhoz. / Mágnestenyerével kihúzza a homorú fiókot, kivesz egy ceruzát. / Az utánfutó tervrajzára leírja: segítek megépíteni / a terepasztalt. Elengedi a kezem. / Apám írisze átrendeződik, a zöldellő mezőket elönti az óceán, / barna láncolatok emelkednek a pupillából, ki akarnak törni.