Alex a diploma után önkéntesnek akart menni, hogy Európát járhassa, de közbejött A lány. A lány, aki éppen az előbb fejezte be a somlóiját, az érettségi óta pedig pénztáros egy hipermarketben. Mint egy kisegér, aki szürkés-barna haját frufruval hordja. Pár hete még csak a tartós tej, a csomagos szalámi és a szeletelt kenyér volt a kapcsolatuk központja. Kétnaponta találkoztak, úgy, hogy közben nem is tudtak a másik létezéséről. A pillanatnyi randik aláfestését a pénztárgép monoton pityegése adta.

Észrevette, hogy a kerék alatt valami más is rejtőzik, egy lehántott bunda. Térdre ereszkedett, és a kocsi alatt meglátta a gazdáját. Egy kicsavart testű, menyétszerű állat feküdt ott, a háta végig nyitva, előtte egy kis tócsában vér. Tőle pár centiméterre egy kicsi, formás sündisznó feküdt. Őt a kocsi alváza csapta homlokon, és csak a pofácskája torzult el az ütéstől, a teste tökéletesen ép maradt. Nem is lehetne biztatóbb befejezése ennek a napnak.

Betört a szobába az erdő: / kúszólevelek tapogatták végig / magánéleted porcikáit; / a fák erezete a falba költözött. / Tapétaminta. Szinte lüktet. / Ledobja a vakolatot. (...) A híg kávé színe, mint a megbarnult tarló, / figyelmeztet, hogy kiéghetsz.

Azt mondod, nem én vagyok az a lány, / közben fogod a kezemet. (...) a vers nem rólad / szól, csak benne hagytalak, miután hiába / próbáltalak kiönteni az emlékeimbe ásott / lyukakból. Nyers hús voltál, én meg nem / állhattam fel, amíg üres nem volt a tányér.

A járdák és utak aszfaltja által szürkére szűrve érkezett a fény a város legeslegvégére. János, éppen ezért mindig behúzva tartotta a függönyt, villanyfényben élt, a mesterséges izzófény otthonosabb, megbízhatóbb volt, mint a kinti fémes színű hullámzás.

méltósággal ül a kanapén, / és vasbeton a tekintete. / nagyapa nem létezik, csak mikor közel hajolok a nagyihoz, / hogy megöleljem és köszöntsem, / alsószoknyái gyarapodnak és egyszer csak megtelik a látásom, / ő ellép önmagától, így tűnik fel mögötte saját maga mása. / a visszaúton becsukom a szemem.