fellélegzel, ha elkerülheted a járt / utat. nem a járatlansággal van a / probléma, csak útvonalak / kombinációit szeretnéd / magadénak tudni, végtelenné / tágítani a bejárható tereket, / hadd legyen változatos a felszín, / ha már évek óta pontokat köt / össze benned a maradás

Az ablakon át bámulok a szálingózó hóra, / Reggel nem gondoltam, hogy egyszer így lefagyok, / De a falon megállt az óra. // Ha tudtam volna, lemegyek a boltba, / S elemet még időben kapok, / De mi lett volna, ha az eladók mind mozdulatlanok, / S mindenki kint az úton beszorult egy pózba, / A téren is megállt az óra.

Elhiteti, hogy nincs is visszaút, / mint apám minden reggel, ahogy / elmegy és utána ürülni kezd a / dohányszag a nyári konyhából. / Mindig be kell csapnia a kaput a zár miatt, / majdnem olyan erősen, ahogyan magát csapja be. / Tücskök lábát tépdessük a pázsiton, / nem kell feloldozás a gyermeki bűnre.

A város első felhőkarcolója / egy hatalmi versengésben épült, / anélkül, hogy egyeztettek volna / a közeli reptérrel. / Legfelül kávézó működött, / oda járt egy költő, amíg le nem ugrott. // Az eset után / pléhszoknyát adtak az / épületre, / hogy a következő / ne a járókelőkre essen.

Úgy képzeltem, / koncentrikus körök leszünk. / Te a kisebb, én aki átölel. / Valahogy mégis / rajtam kívül estél. / Épp, hogy egy / közös érintőnk van, / de az pont elég. / Majd rajta keresztül húzok / origóból origóig / egy vektort. / Irányok és normák nélkül, / centrális egyenest. / Nálam van a kezdőpontod.

a vágódeszkán várta az ütést. ha fejbe vágják, nem érzi a kés visszavonhatatlanságát, de az amatőr gyilkosok nem a praktikusságra törekszenek. csak enni akarnak, mielőtt munkába mennek. nem tudom mennyit szenvedett, mennyi ideig vághatták a fejét. amikor felébredtem, már csak a test nélküli koponyát láttam. tátogott.