Hírlevél feliratkozás

Keresés

Szűcs András verse

már ne én akarjam, / és mindenáron megoldani, / hogy mi is az a látás, és előre / rettegés. hogy az nem ugyanaz. / hogy akkor inkább a fák meg a félreértés, / bármit gondoljak, sodorjanak

Bővebben ...

Tuza Mónika verse

egyetlen vízcseppként / kavarogtunk sűrűn, spirálos tölcsérben / a nulladik pontig, szédülve // a reggeli hajcsat koppanásától. / Éjszakába zúduló hideg víz, / és még nedves tincseimben / illatos koronád fénylett

Bővebben ...

Szilágyi Kinga Magdolna verse

Most is, mint amikor először késtél, / a hűség vályogfalai mögött törökülésben reszketek. / Sokadik tél ez, fázom. S hogy meg ne szokjam, / szélesre tárok ajtót, ablakot, és várom, hogy / a huzat újra megtanítson.

Bővebben ...

Bordás Máté versei

Dajkám lekéste. / Ceyloni gyöngy halászok / elől menekült. / Felhozta előlük / a pupillámhoz / illő íriszt. // Szoros pólyában fekszem. / A sínpár lassú, / periodikus / rezgésbe kezd. / Apró dobhártyámon / lyukat fog ütni / a fék csikorgása.

Bővebben ...

Hyross Ferenc versei

Az alábbi dolgok jutottak eszembe / a hold jobb pitvarát illetően: // a Dagály-strand, / a Duna állása, amikor eltörtem a lábam, / továbbá a fehér sziklák / és az élettelen hamu / hőmérsékletkülönbsége.

Bővebben ...