Gondolatban ásni egyre lejjebb. / Szénpor rakódik kémények belsejére. / Lezárt vasútvonalak százlábúi / törekszenek a haj földmelegébe. A felszínen / kezüket tördelő családtagok. Sosem árulták el, / hogy a bezárt bányában egyszer ők is. / Fegyvert találtak a fejtőüregben.

amiben még mindig ott matat / a régi félsz és kérdezősködés. // A gyermek, akivel ön elhitette, hogy létezik telepátia, / és hogy valamikor sámán volt Atlantiszban, / és még ha most ki is játszana engem, / valahol egyszer úgyis találkozunk még / mi ketten: párhuzamosok.

Idén se stoppoljuk körbe Európát, / inkább majd a parton ülve olvasunk nagyregényeket, / terveztük, de aztán hávégét vettél, / meg rozét, persze, három hét múlva itt / az ősz. Minek elkezdeni egy Dosztojevszkijt. // Ne aggódj, augusztus végére megtanulja, / felel belőlem a bizakodó szülő, / meglátod, majd az áradás elfedi / a mélyben kavargó igeidő-tévesztéseket.

száz éve négy feketenyár összenőtt / egymás kezét fogva körülöleltük / a koitáló nyers famonumentet // a hímek csakis nektárt fogyasztanak / a teremtés tökéletességéről / tanúskodnak a gemenci holtágban

Másrészt a gyűjtögető életmódot folyató népek, / különös tekintettel az erdőségekben élő szlávokra, / akiktől az erdőségek jónéhány szavát is átvettük, a szárnyasan, / páratlanul összetett akár 50 centiméteres levelek / egymás mellett ülő és a levélcsúcs karomszerű levélkéiben / a félelmeikkel és a totemikus erővel együtt / egy medve talpát ismerték föl

A sebesült arcú is gyönyörű volt, / de belül, még gyönyörűbb volt a vak. / A kutyájuk a műanyagpadlón éppen ott / hevert, ahol nem mertem áthaladni. // Egy tájékoztató volt még kihelyezve, / kiürítési terv, tűz esetére. Boldogtalan / áprilisi este: a kötéltánc közepe volt.