Tudás és morál. Örök dilemma. Lehet-e hiteles a bölcs, aki nem becsületes? Lehet e követendő minta a cinikus? A huncut. Vagy vegyük külön az etika mikroszkópja alatt a jellemek összetevőit.

Olyan a befogadás, mint a szerelmeskedés. Egyre kifinomultabb, minél inkább megismerjük a benne lévő lényeg alapvonásait.

És bekopog a futurizmus ajtaján. Helló! A kontinuitás megszakítottság-sűrítmények, hiányok és rések horhosain keresztül hatol az időbe. A tudás pompás ingatagsága tarka szőttes, ornamentikája és konzisztenciája viszont így is lenyűgöző.

Ülsz a pázsiton, két cseresznyefa között és ráfújsz a pitypang frizurájára. A magok elszállnak, a csupasz szár sértődötten nézi az eget. Nem annak mutatja magát az anyag, amilyen igazából lehet.

A szöveg azt beszéli el olvasójának, hogy az miként olvassa őt. Az értelemadás tehát nem az egyetlen, végső referenciát tálalja fel, hanem a reflektáltság szabadon engedését, amelyben a megértéskontroll csak egy interpretációs komponens.

A nyelv hatalommal bír a beszélők fölött. A nyelv teszi érthetővé a létet. Annak ellenére, hogy a jelentést az olvasó juttatja szóhoz.