a tépéshalmok / már a fénymadonna lábát érik, arra sem vagyunk méltók, / hogy saruját megoldjuk, de eget tartani ki fog, hát csak ez, / ez a halom, ha elfárad a kéz

A csillagok felettünk / a más világ raja. / Egy műhold fénye bennünk ‒ / megérkezünk haza.

a bolygók kötelességtudóan hánykolódnak / de a nap és hold nem tudják / milyen nehéz életben maradni / mikor csupán húsból és csontból álló / nyomorult egyéltű / préda vagy

Egy idő múlva foszlani kezdett. / Az ujjaid köré csavartad az elvarratlan szálakat, / de nem tudtad azokat elszakítani.

Azt mondtad, láttad / a tónál két hete, és most / megmutatod a halálról / készített filmedet.

Metrón középirányba / tolakodunk, lökdösődünk, / fullasztó tekintetekben / levegőt keresünk, / kinézzük a kapaszkodót, / megérkezünk / és elesünk a végállomáson.