Hírlevél feliratkozás

Keresés

Öregistenek, gyerekistenek, a kulcslyuk és a „nőtté válás”

Elekes Dóra: Dettikéről és más istenekről, Csimota Könyvkiadó, Budapest, 2016.
A mindennapos viták rendrakásról, házi feladatról és koszos ruhákról nevetségesnek és jelentéktelennek tűnnek Balambér és Dettike mágikus kalandjai mellett. Az értetlenség érdekes módon a történet több szintjén is megjelenik: a képzeletbeli barát és Dettike között, a kislány és a szülők között, oda-vissza. Tulajdonképpen a különböző nézőpontok súrlódásáról van szó, mivel más-más szemszögből más-más dolgok tűnnek fontosnak, így a felek sosem értik meg egymást igazán.

Bővebben ...

Kiss Noémi meseregényének részlete

Részlet a Budapesti történetek című készülő könyvből
Amália a szemét dörzsöli, hirtelen az hiszi, álmodik: - Nem látom az óvodát! Egy gödör. Hullámzik és örvénylik benne az esővíz. Az óvoda szőrén-szálán eltűnt. Elfújta egy viharfelhő. Kanyargós, jeges szél szájába röpült. Vagy átrepítette a tetejét a lezúduló eső, a falak ügettek utána, csakis ez történhetett. Másképp itt lenne a romlott lift és a lépcsőház, a Dadus, a többi gyerek. Na meg a szakadt zászló sincs sehol. A gyerekek biciklije, a postaláda, mind viharrá váltak. Amália belekapaszkodik Dodó derekába.

Bővebben ...

Építettem egy virtuális játszóteret

Takács Mari illusztrátort Herczeg-Szép Szilvia kérdezte
Vagy úgy is mondhatnám, hogy építettem egy virtuális játszóteret, ahol mindenki megtalálja a kedvenc „mászókáját”, „csúszdáját”, „hintáját” korhatár nélkül. A kisebbeknek szóló könyvekben, lapozókban is – még ha csak egy rövid részlet erejéig – mindig igyekszem ezt a játszóteret felépíteni. Ha pedig meg tudok mosolyogtatni egy felnőtt olvasót, miközben együtt lapozza a könyvemet a kisfiával vagy a kislányával, akkor én elértem a célom, és boldog vagyok.

Bővebben ...

A lépcső – Büki Regina meséje

Jó napot, én egy könyv vagyok. Barna borítóm, arany gerincem és ötszáz sárga lapom van. Korábban családi ereklyeként vándoroltam egyik család polcáról a másikra, most pedig itt heverek egy nagyon sötét, poros helyen, ki tudja mióta.

Bővebben ...

Hangot gyűjteni, fényre vadászni

Borbáth Péter: Sündör és Niru. Sündör nyomában. Csimota, Budapest, 2015.
Ahogyan a két főhős érdeklődést kezd mutatni az őket körülvevő tágabb fizikai világ iránt, úgy érzékenyülnek annak jelenségeihez, ily módon válik lehetségessé, hogy Sündör és Niru nem csak képessé válnak eddig nem látott dolgokat észrevenni és megfigyelni, de meg is tudják különböztetni egymástól a különféle hangokat (pl. rozsdamarás hangja, hártyás szárnyú pendülés, óbégatás, nyekergés) és fényeket (pl. reggelfény, csigafény, sparherdfény), majd gyűjtésükhöz, tanulmányozásukhoz is foghatnak.

Bővebben ...

A hártyás szárnyú pendülés földjén, a drótkerítésen túl

Borbáth Péter: Sündör és Niru. Sündör nyomában, Csimota, Budapest, 2015.
Minél több fényt gyűjt Sündör, minél inkább átlátható számára az új világ, annál távolabb kerül barátja gondolkodásától, végül hirtelen eltűnik. Sündör hiánya számos olyan helyzet elé állítja a baráti pár passzívabbként ábrázolt tagját, amelyet korábban természetes módon ráhagyhatott az erőteljesebb félre: „Niru tanácstalanul forgatta a térképet. Korábban mindig Sündör mondta meg, merre menjenek, mit csináljanak. (24)” Borbáth Péter meséje két történetet rejt magában: az egyik fele Sündörról szól, a másik pedig Niruról.

Bővebben ...