Lakatos István: A majdnem halálos halálsugár, Kolibri Kiadó, Budapest, 2015.

Ellentétben Lakatos előző regényeivel, itt sem teológiai sem filozófiai jelentésréteggel nem szembesülünk, A majdnem halálos halálsugár cím pedig a valódi egzisztenciális tétet is kioltja, hiszen bár többször is halálos fenyegetéssel kell szembenézniük a karaktereknek, biztosak lehetünk benne, hogy mindannyian túlélik a kalandot. Lakatos sem saját magát, sem a művét nem veszi teljesen komolyan: abszurd humorral megspékelt, pörgős kalandregényt hozott létre.

A leégett fű már csak parázs. / Felgyúlt, elégett, nincs maradás! // Nincs már lehetőség, hogy eltűnjön a parázs. / Jaj, ez a parázs mekkora gondot hoz ránk! / Búza így nem nő majd. A virágok is becsukódnak. / Jaj, az a fű, az az ártatlan fű, hogy éghetett le most!

Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek, Csimota, Budapest, 2015.

A magyar gyerekkönyvpiacon mára már szerencsére egyre több tabudöntögető könyv jelenik meg. Szükség van ezekre, hiszen attól, hogy nem beszélünk valamiről, még igenis létezik, és ezek a könyvek segíthetnek a problémás helyzetek megismerésében, feldolgozásában, az érzés megerősítésében, hogy nem vagyunk egyedül a bajunkkal a világban. Ráadásul jó kiindulási pont beszélgetésekhez. A 9-10 éves korosztály számára alkoholizmusról írni nem egyszerű, nem is igen jelent meg olyan könyv magyar író tollából, aminek ez a téma áll a középpontjában. Úgy gondolom, ez egy nagyon jó megközelítés, jól értelmezhető hasonlatokkal (dzsinnek), elgondolkodtató, ugyanakkor emészthető cselekménnyel és humorral, ami megszólíthatja a gyereket.

mikor arra a magas székre mászol. / Te majd arra a magas székre mászol

Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek, Csimota, Budapest, 2015.

A gyermek narrátor alkalmas lehet arra, hogy a történet olvasói egy olyan értelmezést kapjanak, amely különbözik a felnőttekétől. A technika egyáltalán nem új, Elekes Dóra A muter meg a dzsinnek című könyve az alkoholizmus témája miatt érdemelte ki a tabudöntögető jelzőt. A tematikus újdonságon túl a szöveg sikerrel kerüli el a didaktikus vagy a szentimentális olvasatot, valamint a főhős gyermekségének utolsó pillanatait érzékletesen ábrázolja a mesei hagyomány segítségével.

Apukám, amíg velünk élt, / minden nyáron megígérte, / megígérte, / megígérte. // Elvisz magával a Balatonra, / s hárman ülünk a kempingszékbe. / Kempingszékbe, / kempingszékbe.