Mészöly Ágnes: Darwin-játszma (Móra, 2014.)

Végül az írás lesz az, ami egyfajta megoldást jelent a főhős számára. A kettős narráció lehetőséget nyújt az önreflexióra, hiszen Kata – miközben Patnak leírja, hogy hogyan látta ő az eseményeket – ugyanúgy szemlélőjévé válik a történteknek, amely egyfajta önnevelődéssé válik. Kata folyamatosan reflektál az általa leírt eseményekre, sőt a szerző játszik is ezekkel a betétekkel a feszültség fokozása érdekében, hiszen gyakran ott szakad félbe egy-egy esemény, ahol éppen a legizgalmasabb mozzanat történik.

Pompor Zoltánt Turcsányi Réka kérdezte

A gyerek- és ifjúsági irodalomnak, habár a könyvpiac tekintélyes résztvevője, Magyarországon még mindig mostoha a sorsa. Nincs, aki a számtalan kiadót és kezdeményezést összekötné például a pedagógusokkal vagy a könyvtárosokkal, és képviselné az országot külföldön. Ezt a hiányt szeretné felszámolni a februárban alakult HUBBY, azaz a Magyar Gyerekkönyv Fórum. A szervezet elnöke, Pompor Zoltán beszélt tervekről, célokról és nehézségekről.

– Rozsdalevet? – kínálta Tivonulnak a kulacsot. Tivonul meglepődve nézett rá, aztán csak meghúzta a kulacsot, elismerően csettintett nyelvével. – Tavalyelőtti – mondta büszkén Bocskoján. – Hmm – morrantott Buffogó.

Kollár Árpád: Milyen madár, Csimota, Budapest, 2014

A Milyen madár versei gyermekek és felnőttek számára más-más mondanivalóval bírhatnak, a szövegek rétegzettsége arra invitál, hogy időt szánjunk az olvasásra. A kötetet egy különös hangulat lengi körbe, amely egyszerre érzékelteti a világ felfedezésének csodáját, és a tudással együtt járó szomorúságot. Kollár Árpád költészete a gyermeklírai hagyományt eredményesen gondolja tovább, igazi élménnyé alakítva a Milyen madár olvasását.

A púpom púpjából csöpög a világ. // Ó. Na, milyen? vigyorgott halálosan elégedetten.

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.