A magány ezüstfényű pókhálókat lehelt a házikó sarkaiba, finom porral hintette be a roskadozó könyvespolcokat és az ablakban leskelődő mindentlátó teleszkópot. Hosszú, fekete csövéről egy tenyér alakú porfolt hiányzott csupán, ott, ahol Samu bácsi megragadta, valahányszor belenézett.

Mikor pislog, egy pillanatra / mindig máshova kerül. / Ezer helyen van egyszerre, / világok közt háborog, / ezer dologba néz bele, / el is fárad hamar. // De álmában csak egy helyen jár, / mindig ugyanott. Tükörfalú / szobában kapirgálja / magát a tapétát.

A trolltündér felugrott a levegőbe, majd hirtelen ugrott egyet és a fenekére ült. Apró lábaival elkezdett tapsolni, kezeivel a hasát csapkodta, és egy furcsa, idegen nyelven kiabált. Aztán ismét felugrott, és kétszer tapsolt. Ebben a pillanatban akkora súly nehezedett Timót hátára, amekkorát még sosem érzett. Megpróbált hátrapillantani, ám elvesztette az egyensúlyát, és az oldalára esett. Ott volt a hátán egy óriási csigaház. Hát ez nem lesz könnyű! Nem tudnál valami mást kitalálni?

Részletek a Csimota Kiadónál 2018 novemberében megjelenő Együtt a Pörkeföldre című kötetből.

Most Bocskojánon volt a sor: kőszerű, lemezes bőre izzani kezdett a dühtől, szeme elhomályosodott, félő volt, hogy lángra kap mögötte a bunker parafa-hangtompítója. Zazil aggodalmasan nézte a jéggé dermedt Tivonult és a pöfékelő, széjjelfeszülő Bocskojánt: a találmányoknak egyáltalán nem tesz jót ez a váratlan hőingadozás, de inkább csöndben maradt, nehogy rontson a helyzeten. Bocskojánból eleinte csak hörtyenések, szisszenések bújtak elő, mire végre meg tudott szólalni.

Részlet a Lámpaoltó Pöttyös néni című meseregényből

Jesszus, ilyen későre jár, mindjárt esteledik, és még nem ment le a nap! Egy, kettő, három ˗ számol Pöttyös néni. A felhőjük útra készen pöfög a Füvészkert pálmaháza felett, aztán sisteregve eltűnik utasaival az égen. Szeptember van, mindjárt itt az ősz, egyre korábban sötétedik. Mire hazaérnek, lemegy a nap, és kormos, fekete függöny lóg a házakon. Pont itt az idő, hogy lámpaoltó, hegyes orrú, örökmozgó Pöttyös néni lekattintsa a kapcsolókat az egész városban.

Még ilyen is volt egyszer, két rózsaszín banán. Egyszer minden volt, sárga metrószerelvények égen lógása, lihegő padlovak zebracsíkozása, minden volt egyszer, mondom, minden volt egyszer, még egyszer nem mondom el. (...) egyszer volt minden, egyszer minden volt, mondom, két rózsaszín banán, egyszer volt hol, hol nem.