Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

Folyóirat-toplista 2015

Éves top10 feledés ellen
Alanti – továbbra is szubjektív – listámban igyekszem kiemelni néhányat az elmúlt tizenkét hónap legjobb számai közül. Használati utasításként egyrészt arra hívnám fel a figyelmet, hogy a sorrendet véletlenszerűen összekeverve ugyanilyen érvényes lista rajzolódik ki; másrészt pedig biztos vagyok benne, hogy több ezer oldalnyi remek szöveg csúszott ki a látóteremből (a decemberi Tiszatáj például akkora bestseller volt, hogy mire lecsaptam volna rá az Írók Boltjában, már egyetlen példányt sem találtam belőle), de amit itt ajánlok, annak szavatolom a minőségét.

Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt egy váratlan olvasói sikerrel futó folyóirat-toplista kapcsán fogalmazódott meg az a határozott vágyam, hogy ne évi, hanem havi rendszerességgel számoljak be arról, mit termelt a szcéna az azt megelőző hónapban. A nagyszerű Folyóméter megszűntével aktuálisnak tűnt a hiánypótlás, március óta így kilenc részben számoltam be a SZIFONline felületén arról, mit hozott az elmúlt év adott periódusa. Ha visszagondolok a tavalyi szemle megírásának idejére, egzisztenciális szempontból – a maradék, kissé állott szilveszteri pezsgő után is – borúsabbnak látom a helyzetet, a folyóiratok színvonala azonban, merem állítani, jottányit sem csökkent. 

 

10. Parnasszus 2015/2

A folyóiratpiac egyetlen kifejezetten versre specializálódott tagja nyári számában fiatal lírával (vagyis ’80-as, ’90-es években született költők műveivel) nyomul, és nem is lő mellé: kipróbált, (többszörös) díjnyertes íróktól (többek közt Áfra János, Izsó Zita Krusovszky Dénes, Lanczkor Gábor, Nemes Z. Márió, Turi Tímea) az egészen fiatalokig jutva előbb körbemutat a széles szemhatáron, majd megpróbálja át is fogni azt: a különböző csoportosulásokat tendenciákat, költőket – többek közt – Csehy Zoltán, Prágai Tamás, Herczeg Ákos és Kántás Balázs próbálja szélesebb keretek közt elemezni. Azért (is) jó tehát ez a szám, mert a kritikusi-irodalomtörténészi állítások nyomban tesztelhetők is: forrás és szakirodalom szép találkozása ez. Bihary Gábor részletesebben ki is fejti, miért.    

 

9. Nagyvilág 2015/6

„Június legjobb folyóiratszáma nálam a Nagyvilág”, írtam valamikor az agysorvasztóan meleg nyár közepén, s az azóta az interneten is elérhető szám az év elmúltával sem vesztett magas minőségéből. Ha csak annyit írunk, Albert Camus, Günter Grass, Patrick Modiano, Czesław Miłosz egyként szerepel a számban, nagyjából már meg is magyaráztuk, miért szerettük annyira, de a jól ismert írókhoz betársul a szintén kiváló, Man Booker-díjas José Eduardo Agualusa (őt Pál Ferenc mutatja be a magyar olvasónak) és a műfaji paletta is széles: interjú, Nobel-beszéd, portré is színesíti a számot; egyedül a kritika rovat tűnik soványabbnak a kelleténél.

 

8. Forrás 2015/7-8

„Alighanem prófétai előrelátás hevítette a kecskeméti Forrás folyóirat szerkesztőit, mikor úgy döntöttek, a migrációt választják nyári duplaszámuk témájaként: a megjelenés és a menekültőrület kitörése szinte napra pontosan egybeesett.” Az igencsak vaskos szám fő műfaja az interjú (különösen informatív például Rigó Róberté Melegh Attilával), de találhatunk benne kiváló tanulmányokat is: Gyáni Gáboré, nem meglepő módon, közéjük tartozik. Ha tematikus centrumokat keresünk, a kényszermigráció, illetve a német-német migráció viszi a prímet, elsősorban a huszadik században. A Forrásnak nem ez volt az egyetlen tematikus száma idén: februárban Afrika irodalmába vezetett be, azt is szerettük.

 

7. 2000 2015/11

„Ne gondold, öcsi, hogy létezel / Amíg nem közölt le a 2000”, szól a Boci-boci tarka Térey-féle verziója Varró Dániel tolmácsolásában, a rendszerváltáskor született lapgeneráció egyik csúcspéldánya pedig, ahogy Bihary Gábor részletesen is bemutatja, legutóbbi, novemberi számával tökéletesen igazolja elitalakulat voltát. A 2000 mindig is büszkén tűzte zászlajára az eklektikát és heterogenitást, benne mindig szépen megfért egymás mellett vers, dráma, hardcore társadalomtudomány és interjú a közel-keleti helyzetről. Ez a szám is pontosan ilyen sokszínű: az ember döbbenten ismeri fel a hármas villamoson, hogy Herbert Schnädelbach „vallásos ateizmusról” szóló tanulmánya róla magáról szól, Robert W. Scribner megmutatja neki, hogy a nagy szakítást ígérő mozgalmak (jelen esetben a reformáció) néha több folytonosságot mutatnak a gyűlölt múlttal (jelen esetben a katolicizmussal), mint amit szívesen bevallanának (az „éghetetlen” Luther kvázi szentkultusza) – egyetlen „új” korszak sem indul a nulláról, és egyetlen töréspont sem teljes. Ott van aztán a szám centrumát adó szegénység témája, melyet vizuálisan (hajléktalan-fotókon keresztül) és textuálisan is sokszínűen járhatunk körül: két László, Kolosi és Szilasi novelláival (bár előbbi története nem olyan jó, mint az írás bibliofíliáról szóló részei), illetve a tavalyi szegénységkonferencia jobbnál jobb szövegeivel (kiemelendő Margócsy István írása, mely a 18. századtól Kiss Tibor Noéig vezeti a magyar irodalom szegény(ség)ábrázolásait, hihetetlen szintetizálókészségről téve tanúbizonyságot), középpontban Borbély Szilárd fájóan szép kisregényével, a Nincstelenekkel. És akkor még az olyan megrázó mondatokat ki se emeltük, mint L. Ritók Nóráé szegényképünk kettősségéről: „A jó szegények képe az elvárásokból körvonalazódik. A rossz szegényeké meg a helyzetükből.”

Kár lenne, ha ez lenne a búcsúdal. 2000, ugye még sokáig létezel?

 

6. Műhely  5-6

A győri Műhely év végi duplaszáma kétszáz oldalon olyan, minden igényt kielégítő válogatást közöl az emlékezetről (de tényleg, annak minden aspektusáról, minden szóba jöhető tudományágat bevonva a történelemtudománytól a pszichológiáig, sőt, a teológiáig), melynek láttán Aleida Assmann, Pierre Nora, vagy épp Gyáni Gábor is megnyalná mind a tíz ujját. Az angol-német nyelvterület számos új és klasszikus szerzőjét felvonultató válogatás (Emersontól William Jamesig) különösen évszázadokra visszamenőleg borzalmas emlékezetkultúránk (vö. a felelősség-elhárításra és a bűnbakképzésre való fejlett hajlamunkat, melyeket Vásárhelyi Mária mutat ki a Csalóka emlékezetben) és -politikánk (vö. német megszállási emlékmű) fénytörésében látszik igen hasznos olvasmánynak.

 

5. Jelenkor 7-8

Túl sokszor megénekeltem már a Jelenkor nyári számának nagyszerűségét, hogy magamat ismételgessem, így csak egy gyors névsor: Nádas Péter, Grecsó Krisztián, Schein Gábor (próza/vers), Parti Nagy Lajos–Réz Pál (interjú), Radics Viktória, Selyem Zsuzsa, Takáts József (esszé/tanulmány), Szigeti Csaba, Sántha József, Thomka Beáta (kritika). Van-e, aki ennél veretesebb névsort vár egy irodalmi folyóiratszámtól?

 

4. Alföld 2015/3

A 2010-es évek közepén az Alföld mintha csak engem akarna kényeztetni a Debreceni Irodalmi Napok központi témáival: tavaly a kritikáról szóló konferenciaszámmal nyűgöztek le, idén a világirodalom volt középpontban (és már a teljes szám letölthető!). Egyébiránt nem csak náluk: a Helikon idénre átnyúló 2014/4-es, és 2015/2-es száma a komparatív, illetve a transznacionális irodalom jelszavát használva kereng a világirodalomról szóló, újabban megélénkülő diskurzusok körül, világlíra-hiányunkat a Versum hivatott hősiesen foltozgatni, magam pedig az élénkebb honi világirodalom-kritika szükségessége mellett pálcát törve szerkesztettem meg a monstruózus Világtalanul? című kötetet. Az Alföld ezen száma akkor is jó, amikor a hagyományos módszerekre alapozva panoramikus képet próbál nyújtani egy adott nyelvterület irodalmáról (mint Goretity József Oroszország, vagy Báder Petra Latin-Amerika esetében), meg akkor is, amikor kilép ebből a kényelmes paradigmából (Bényei Tamás az angol irodalmat, mint világirodalmat próbálja értelmezni, Salát Gergely pedig a külső be nem fogadás felől közelít a kínai irodalomhoz). Aki nyitott próbál maradni ebben a magába forduló országban, tegye a polcára ezt a számot; három-négy oldal beleolvasással máris kitárul a világ!

 

3. Kalligram 2015/7-8

Fáy Miklóst leszámítva elég erős a konszenzus azt illetően, hogy Márton László régi-új Faustja 2015 egyik legnagyobb eseménye a szépirodalmi könyvek kiadásában (egyszersmind egyik legnagyobb teljesítménye a műfordításban), mely feladat megannyi év után, Schilling Árpád segítségével találta meg újra, s melynek eredményét azóta a Kalligram kiadásában, Tóth-Czifra Júlia szerkesztésében olvashatjuk. Van azonban e vaskos kötetnek egy számomra nagyon izgalmas előzménye: nevezetesen a folyóirat nyári száma, mely a Fausttal kapcsolatos fordításokat (az összeset, ami magyarul valaha megjelent!), darabokat (pl. magáét Schillingét), szereplőket (pl. a történeti Faustot) és írókat (a művet hosszas kihagyásokkal, évtizedeken keresztül író Goethét, aki hús-vér valójában áll előttünk Márton Lászlónak köszönhetően) ismerteti és teszi mérlegre igen magas színvonalon. Bán Zoltán András holokauszt-esszéjének első része (mely a szerző idén induló esszésorozatának (Betűtészta) egyik darabja – a legjobb ebből a szériából talán a magyar krimiről szóló rész) vagy Szilágyi Zsófia bácskai porról szóló tanulmánya már csak hab a tortán. 

 

2. Korunk 2015/8

Ha az Alföld és a Debreceni Irodalmi Napok kontextusában kényeztetésről beszéltem, mit mondjak történész-irodalomkritikusként a Korunk teljes számot megtöltő (és ingyen letölthető!) vállalkozásáról, melyben Szegedy-Maszák Mihály kiváló, zavarba ejtő mennyiségű történelmi regényt áttekintő felvezetését követően történészek írnak történelmi regényekről? Nos, ez a szám bizony maga a csoda; nemcsak alapos és informatív, hanem sok helyütt roppant szórakoztató is: kiderül, jó-e történész szemmel olvasni az Egri csillagokat, a Táltoskirályt vagy Krúdy királyregényeit, mennyire volt hiszékeny Jókai, milyen obskúrus történeti szakfolyóiratokat rejtett Móricz könyvtára, meg az is, melyik magyar mulatóst tolják kórusban a szlovák középkorász-konferenciákon. További érdeklődőknek itt locsogok részletesebben.

 

1. Rubicon 2015/7

Ha fentebb a Forrás nyári duplaszáma kapcsán szóba kevertem a magyar történelmi emlékezet defektusait, kitűnő esettanulmányként kínálkozik erre a „„„Petőfi”””-újratemetésre remek tematikus számmal reagáló Rubicon. Egyrészt, mert pontról pontra, több aspektusból is meggyőzően adja elő, miért tökéletesen valószínűtlen ostobaság Szibériában keresni lánglelkű költőnket, másrészt, mert nagyszerűen varázsolja emberré kultikus figuráinkat: a főállású költő első példányát, a nászútjából is médiaeseményt hackelő Petőfit (Szilágyi Márton érdemei e tekintetben elvitathatatlanok), és a néhol vakmerő, néhol lehetőségeit racionálisan felmérő, rendkívül érdekes pályát befutó különcöt, Szendrey Júliát. (Utóbbi megítéléséhez Császtvay Tünde e remeklése mellett újabb adalékokat szolgáltat a Hévíz 2015/6-os száma, benne Gyimesi Emese tanulmányával.) Aki rosszabb napjain, borostásan is ránézne nemzetünk nagyjára, hogy megigyon vele egy kisüstit, feltétlen olvassa el ezt a számot!

  

Zelei Dávid