A kortárs Móricz-recepcióról tehát, alig pár, angol kultúrterületen megjelent fordítás után egyelőre nehéz beszélni, a fordítások jellemzői azonban, főként, amelyek a reáliákat érintik, valamelyest egyértelművé teszik, hogy az életrajzi olvasat, illetve a paraszti, társadalmi téma továbbra is meghatározni látszik a Móricz-képet.

...rádióelőadásában Babits fordíthatatlannak nevezi Swinburne-t. Első pillantásra úgy tűnik, Babits nem volt termékeny Swinburne-fordító. Ez azonban illúzió...

Azonban egyik művel sem azok címzettjei, hanem a kortárs közönség és az utókor vetett számot. A Tūla végső soron ennek a komplexitásnak állít emléket a maga sajátos módján.

Benati Silenzio in Emilia című, tizenegy darabból álló novellagyűjteménye 1997-ben jelent meg a Feltrinelli Kiadó gondozásában, majd 2009-ben a Quodlibet kiadó újra kiadta. A kötet főszereplői olyan elhunytak, akik nem tudnak haláluk tényéről és élőnek hiszik magukat, ők népesítik be Emilia kopár tájait.

Ionesco hazai érvényesülését a szocialista időszakban jellemző mellőzöttség nemcsak időben tolta ki, hanem – a rendszerváltás ellenére – el is lehetetlenítette. A több évtizedes késés behozhatatlannak bizonyult, a darabok átütő sikere elmaradt, hiszen mire elértek hozzánk, már eljárt felettük az idő.

A cseh kocsma, vagy cseh nevén hospoda, egy kultúrjelenség. Egyáltalán nem csak viccből lehet azt mondani, hogy egy intézmény. Azt elképzelni, hogy Csehszlovákia ötlete és későbbi, kézzelfogható valósága kocsmaasztal mellett született meg, nagyon vonzó elképzelés, és egyáltalán nem áll távol a valóságtól.