Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...

Gothár Tamás verse

a három napos böjt a hallgatásé / a félre- és megértésé is egyben / a negyven napos már túl közel / engedi a határokat, de nem számít, / mert kulcsra zártad a gibraltár-szorost, / így nem tud felszabadítani senki sem.

 

Gothár Tamás 1995-ben született Csíkszeredában, és ugyanott érettségizett a Joannes Kájoni  Közgazdasági Iskolaközpontban. Ezt követően dolgozott zöldségárusként, raktárban, színházban és gyárban. Jelenleg Kolozsváron él. 2014-ben megnyerte a Helikon irodalmi pályázatát, azóta publikál verseket, rövidprózát és fordításokat, emellett a VersPlatform irodalmi oldal (versplatform.tumblr.com) főszerkesztője.

 

 

A házatok előtt

 

Penészes falak között jobb híján
Fájdalmam beleüvöltöm a legmocskosabb, sötét sikátorokba.

Téveszme – Lehunyja sok szemét a ház

 

 

1.

 

hogy ma este hova megyek,

nem számít. elveszek bármerre is,

mert lassan ráépülök az utcákra,

és a lámpákat nem gyújtja fel senki.

 

és hogy velem mérgezed-e magad,

az sem számít. színét veszti reggelre

úgyis a maradék, mert kutya vagy

és kutya vagyok: parancsszóra vadászunk.

 

én kitépek egy falatot belőled,

te meg a belőlem rágódsz egy cafaton,

tehát kitépek egy falatot magamból,

és rágódsz a magadból egy cafaton,

 

mert képtelenség, hogy a megfelelő

irányba fordítsuk a célkereszteket.

 

 

2.

 

a piskótaköves mellékutcákban

csak a tücskök kicsapongó utcazenéje,

és a külváros senki-parkjában

megszólal egy hegedű.

 

a kocsmafoltos pulóverek öltései közt

csak az őszi avar füstje,

és egy belvárosi megállóban

valaki párát ereget.

 

a vasúton túli szegénynegyedben

csak az égve felejtett régi gyárak.

és hátha pont most, vagy akár később –

bízunk benne szótlanul – mindent a maga

 

módján értékel a kancsi sors, és a vége

nélkül nem maradhat semmi sem.

 

 

3.

 

de végül is nem számít, hogy

mit látni a házatok előtt,

és mi dereng utcahosszat,

ha érted kiáltanak a falak,

és mégsem érti senki sem,

miért ilyen csendes minden.

 

 

4.

 

a három napos böjt a hallgatásé

a félre- és megértésé is egyben

a negyven napos már túl közel

engedi a határokat, de nem számít,

mert kulcsra zártad a gibraltár-szorost,

így nem tud felszabadítani senki sem.