Csodáltam a lovasgaz- / dákat, hogy szekerezés köz- / ben honnan tudják: a ló vizel- / ni kíván?

Nehézvörös lázkeresztek a homlokfalakon, / labilis motívumok rozsdás kapuk rácsain, / sötétségszekvenciák. / Valahol most száz feldíszített elefánt, / világít az éjszakában.

csapkodja őket eső tépi a szél / beborítja a hó dönti őket / a földnek a meleg a fagy / szívja csontjaikból az erőt / ezek meg kártyáznak / benn a meleg söntésben / a csempekályhának vetett háttal

Olyan, akár egy anyaméh, de / csak férfiakat képes kihordani. / Ő magához húz minket az égboltra, / mi csókot nyomunk jéghideg arcára, / magunkba szívjuk temetőszagát, s ő / fehér igáslovak patáinak kopogását / suttogja fülünkbe.

előbb vagy utóbb a bespájzolt napok / a pácolt éjek után várva az áttörésre / a kifutott tej látványa is többletnek minősül 

a zuhanástól menekülni nem lehet, / a tüdő tágul a ritkás levegőben, / lassan éghetővé válik.