Hírlevél feliratkozás

Keresés

 Fotó: Tick Zsófia

Nádasdi Gyöngy Éva versei

Egy akt csak akkor hiteles, / ha az alkotó tárgyként tekint az élőkre, / a tárgy nem növeszt kopoltyút, / mikor a vízbe nyomod / nem reméli a kitépett / karoktól az evezést.

Bővebben ...

Fotó: Somogyi Gaszton

Szabolcsi Alexander versei

korán érkezel, / az űrváros büszke romjain sétálsz, / egy tökéletes világ elrendezett elemei között, / ahova anyád is menekült, ahova / téged a hagyaték hajszolt

Bővebben ...

Fotó: Som Balázs

Nagy Anna versei

S. kinyújtaná karjait, hunyorogva nézne a felhőkre, két félmosoly / között kimerevedne a kép, S. arcát eltakarná a stáblista. / De S. egyszer hazamegy, diós kiflit reggelizik, szűk utcákon / fázik és egyedül megy színházba. 

Bővebben ...

Fotó: Bán-Horváth Attila

Lapis József verse

Előbb volt a por, aztán a rengés? / Vagy előbb a remegés, a csukott ablakon át betóduló homály? / A kocsi, mintha óriás göröngyre lépne, / bolydult és engedett, / rázott, ugrált, s a por szájat, orrot ellepett. / A padlóra gurult hetven cigarettám.

Bővebben ...

Fotó: Székelyhidi Zsolt, Petőfi Irodalmi Múzeum

Vass Tibor verse

Gyereket szül rákosan, / rákkor és apálykor, / dagálykor, // nem ragály a kór, / parókája / pár rákja tükre, / áttétes / ár-tükre, apály-tükre, / dagályszürke.

Bővebben ...