
Vezetéknélküli
- Részletek
- Írta: Pap József
mi majd küzdjünk meg / ha már felültettek minket / a drótra mert / most jön még csak a java / amikor a tenger mélyére / rejtik a vezetékeket / ott rejtőznek el mint / az őslények
mi majd küzdjünk meg / ha már felültettek minket / a drótra mert / most jön még csak a java / amikor a tenger mélyére / rejtik a vezetékeket / ott rejtőznek el mint / az őslények
„unlak. veszekedjünk.” / a férfi szerelmet karcolt a földre, / a nő nézte, belerúgott. átölelte, / kicsit megtartotta, kicsit eltemette.
A kádban térdeltél, a fájások / ritmusából úgy fókuszáltál ránk, / mint egy másik síkból, tagoltan, / hangosan szólítottál minket, / szépséged is túlról jött, az egyre / fokozódó üvöltéseket / masszírok, néhány szó tagolta, / a vér hirtelen színezte vörösre / a kádnyi vizet.
és az elszabaduló / pokol kapujában / ágyából kirángatva / pohár vízzel pofán öntve / száját leragasztva / könnyein keresztül nézi / nélküle mihez kezdünk / a nyolccal a kilenccel és a tízzel
Semmi meg se moccan. / Csak én toporgok. Álmából / felzavart madár nyújtózkodik / odafent, az átfagyott harang pedig / óvatosan kondul, a távolodó / fényszórók nyomába int.
Buggyanjon hát mint tétova élet a héjból / mindig utolsónak hitt tavaszod! / Szivárgó habja a felsebzett égnek / csorogjon nyírek kérgén, / s puffogjon az avar alól a tél doha!