
Gaz
- Részletek
- Írta: Szilágyi Borka
De vajon képes-e ezután ugyanúgy nézni arra, akit élete párjának szánt? Nem tudta, megvan-e hozzá az ereje, hogy legyőzze magában az undort és a rettegést.
De vajon képes-e ezután ugyanúgy nézni arra, akit élete párjának szánt? Nem tudta, megvan-e hozzá az ereje, hogy legyőzze magában az undort és a rettegést.
Eloltotta a tüzet, lámpást ragadott kezébe, és megindult fölfele a sáncon. Eloldotta csónakját, és szorgalmas evezésbe kezdett. A folyó áramlatai teljesen elcsendesedtek. Csupán azt lehetett hallani, ahogy az evező belekanyarít a vízbe, majd kikel belőle.
A főfogást Mama savanyú uborkája koronázta volna meg, ha az egyik vendég nem néz ferdébben a kelleténél a másikra. Ez a nézés, a fény csúfos játéka elindította a szíveket a padlás felé. Erőszakosan feltépték az emlékek dobozait és a karmolás után maradt, fakuló sebeket. Mindenkinek egyszerre kelt életre a nyelve, a hangszála, préselték a vég nélküli mondatokat fogaik között.
Én ennél egy fokkal ravaszabb voltam. Napi nyolcvanötért adtam ki a matraccal felszerelt paprikaszárítót egy a Kepler-69c-ről érkező úriembernek.
Megint a teraszra ment, benézett a konyhába az ablakon át. Az avokádómag már kicsírázott, Ervin halogatta az ültetést. Annál jobb eséllyel indul az életben a növény, minél később ülteti el, gondolta, de nem akarta vízzel együtt továbbvinni.
A kutyák szőre büdös, mint a rohadás, ha víz éri, a lefolyóban két perc után csomókban áll a szőr, a kis fülkében meleg pára, a számon át lélegzem. Csórika meg reszket a víz alatt, de kibírja. A gazdája vajszínű szövetkabátban, egy ideig áll a szagban, aztán kimegy telefonálni.