Hírlevél feliratkozás

Keresés

Szalay Zoltán prózája

Aztán fogta magát, és kisétált az udvarról – mondta a nagyanyám. – A kapuból még visszanézett, és a nyári konyha felé mutatva komolyan megcsóválta a fejét. Ekkor már nem gondoltam, hogy ez hülyeség. Kiment, én meg itt álltam, és hallgatóztam, vártam, hogy mi lesz, de nem lett semmi. És azóta itt ülsz? Mit tehettem volna? Teljesen összezavart.

Bővebben ...

Szendi Nóra regényrészlete

Állt, és figyelte, mikor lenne a legalkalmasabb meghúzni a kart. Talán most, amikor a rendőrnő egykedvűen a szájához emeli, amit elvakart. Talán most, amikor egy jól táplált csecsemőre emlékeztető informatikusféleség leeszi magát hamburgercsalamádéval. Talán most, amikor a vak koldus integet egy ismerősének. Állt, és megvárta, amíg elmúlik a pillanat.

Bővebben ...

Csobánka Zsuzsa Emese prózája

Engedékeny volt, hirtelen fordult le a sarkon, azzal búcsúzott, hogy majd egyszer felnő, mondtam, nem kell. A megkönnyebbülés az éleknél kezdődik, nem néztem utána, mindig csak fel, a kigyulladó ablakfények felé, a szél emelt át a szemközti útpadkára. Annyi volt, mint egy sóhaj, másfél óra bére, de utána még napokig az arcával ébredtem magamban. Egy boltból csapat angol fiú lépett ki, fél füllel hallottam, hogy rólam beszélnek. Hamar átugorhatatlan lett köztünk a szakadék.

Bővebben ...

Kubiszyn Viktor prózája

Sportcipőt és pálmafás bermudanadrágot viselt, felette New York feliratú kapucnis pulóvert, azon egy széldzsekit. Fején baseballsapka volt, amire egy sísapkát is húzott, úgy, hogy csak a baseballsapka sildje lógott ki a pamut alól. Szőkés szakálla és kék szeme volt. A legmagasabb férfi talpig feketében volt. A középső a legmagasabb testvérének tűnt, ő fekete szövetnadrágban, fekete ingben és olyan cipőben támasztotta a pultot, amit a deszkás kölykök hordanak. Negyven körül lehettek mindhárman. –Te meg mit bámulsz? - kérdezte a középső férfi.

Bővebben ...

Vida Gábor prózája

Én mindenkit eltemetek, mondta a lelkész. Megkeresztelek és megesketek mindenkit, aki hozzám fordul. Két karját széttárta, olyan volt az arca, mint egy filmben a hadifoglyoknak, amikor előjöttek a bunkerből, és lassan a tarkójukra tették a kezüket. Hány oldal legyen, kérdezte, a hadnagy mutatta, egy és egy kicsi. Az írógép kattogni kezdett, a hadnagy rágyújtott, a vitrinhez lépett, és a könyvek gerincén silabizálta az aranyozott betűket. Idegenkezűségnek semmi nyoma.

Bővebben ...

Édenben nem számolták az éveket

A tudás fájának nemét nem ismerjük. Egyesek szerint olajfa, de van olyan vélemény is, hogy szőlő. Semmiképpen nem almafa. // A felelősség Ádámé. Ádám jóhiszemű volt, mikor felé nyújtották a gyümölcsöt, kérdezhette volna, melyik fáról van, de nem tette. // Színes gyermekkor, vadgesztenye, égetett szienna. // Mit kezd Isten a kiürített Édenkerttel? // Mi lesz a sorsunk? Ki a vízben, ki a tűzben? (Újévi bűnbánó imádság). // Jeruzsálemben a láng gyorsabban ég. Jeruzsálemben közelebb vagyok a saját síromhoz.

Bővebben ...