Hírlevél feliratkozás

Keresés

Hartay Csaba regényrészlete

A kocsmában felöltöztetett sakkfigurák állnak. Futó, bástya és sok paraszt. Mind fatekintetű, mozdulatlan. Szakadt, kék munkásruhában a parasztok. Kosztümben a futó, palástban a király, támasztja a pultot. Rozsdás koronáját maga mellett tartja a pulton. Poharában viszki. Nem most töltötték bele, évekkel ezelőtt. Ide beragadt egy elhullott idő. Egy zóna állomásozik a szűk teremben. Egyedül Odorics doktor hat mainak. Fütyörészik, mosolyogva ingatja fejét.

Bővebben ...

Székely Csaba drámarészlete

Gondolkodjon racionálisan, Sándor. Ha lehetséges lenne a területi revízió túszejtéssel, az elmúlt kilencven évben miért nem voltak ilyen akciók? Mert nekem jutott eszembe először! És ha most nem sikerül, hát nem sikerül. De a példámat követni fogják tízek, százak, ezrek! Előbb-utóbb visszaszerezzük Burgenlandot, és utána a többi elcsatolt területet is! És végre megszűnik a sok évtizedes fájdalom! Úgyhogy ne szaporítsuk a szót, mert ha nem látom itt a kancellárt fél órán belül, végzek az egyik tússzal!

Bővebben ...

Fotó: Szilágyi Lenke

Szilasi László prózája

A nikotinelvonásnak esetemben négy tünete van. Az első a koncentráció azonnali szétesése, a tökéletes elbizonytalanodás. Állsz az utcán, minden egyszerre van, ennyiben olyan, mint a pánikroham, csak lágyabb, képlékenyebb, selymesebb, lehetetlenség a dolgokat sorba rendezni, fontosságuk szerint szortírozni, nincsenek is dolgok, nincsenek is helyek. Valami zavarosan áttetsző, sűrű folyadék van, abban tévelyegsz és lebegsz, meg a halálfélelemig elmenő, szédülős bizonytalanság. Rá kell gyújtanod.

Bővebben ...

Grendel Lajos regényrészlete

Elvégre az ember egy ponton túl egyedül van, és más ember nem segíthet neki, ha pedig segít, az enyhítheti a fájdalmat, de nem szüntetheti meg. Ez minden ember sorsa? Az elbeszélő a minden embert túlzásnak tartotta, elvégre vannak jó sokan, akikhez nem is jut el a moralitásnak ez a szintje.

Bővebben ...

Lanczkor Gábor naplói

A sértésekből se sértettséget, se hiú erényt nem formálni – nincs más lehetőségem. Éberen feküdtem a tetőtérben, és azt a vékony burkot, a háztetőt, ami elválasztott a fagyos, csillagos égbolttól, mintha elszippantotta volna fölülem egy láthatatlan áramlás – ugyanaz, ami egyszer majd ugyanilyen gyengéden tépi le az arcomat.

Bővebben ...

Száz Pál prózái

Vágjuk ki, në nyőjjön csak úgy a istenkedvire, hagy terëmjën a főd nëkünk. No akkor lëtt Ádámatyátoknak is portájjo. Mer avvót a ēső, aki kicsorbította kerek evilágot, leszakasztott ëgy darabot belülle, oszt asz monta, emmá pedig a én fődem. Attú kezdve ammá nem a sënkifőggye vót.

Bővebben ...