Hírlevél feliratkozás

Keresés

Papp-Zakor Ilka prózája

Hiszen ez egyáltalában nem képzelőerő dolga!, válaszoltam neki, és gondoskodóan vállon veregettem. Nem sokkal később pedig eltűnt a feleségem. Nem is jöttem rá az elején, hogy lába kelt, bár hiányérzetem, az volt időnként. Igazság szerint azonban mégis az tűnt fel először, hogy a házvezetőnőnk fegyverraktárt létesített a spájzban, és a befőttek helyett most bozótvágó késeket és gépfegyvereket tart lakat alatt, a fiam pedig csomagol és el akar költözni tőlünk.

Bővebben ...

Mucha Dorka kisprózái

Ezt csináljuk mindig. Mosolygunk, amikor a másik hazudik. Vagy éppen igazat mond, ez persze mindegy is, már úgysem tudnánk különbséget tenni. Kis szünet után, amikor minden elhallgat, azt mondja, hogy fontos vagyok neki. Ugyanúgy mosolygok, de már azon, hogy anyám most is leszidna, hogy miért nem vigyázok jobban magamra.

Bővebben ...

Fotó: Banga Előd Ernő

Demény Péter prózája

Carlos már az érettségi után dolgozni kezdett. A suli idején azért verték őket agyba-főbe, mert nem tanultak elég jól, holott remekül tanultak. „Még visszaszájalsz?!”, üvöltötték, és mindketten rohantak a korbácsért. A talpukat ütötték. Utána Victor Hugo-t vagy Stendhalt olvasgattak, olykor rászóltak a gyermekekre, hogy halkabban hüppögjenek, ha nem akarnak még jobban kikapni. Mindketten tanárok voltak, a diákjaik a tűzbe mentek volna értük.

Bővebben ...

Bartók Imre regényrészlete

Türelmesen várok, az előttem lévő csészét nézem, mellette a porrá omló kekszet. Vajon hányszor takarítanak egy ilyen helyen, hányszor kell porszívózni azokat a műszálas bojtokat? Az író hátát nézem. Végül megfordul, és helyet foglal az asztal túloldalán. – Elnézést, hogy megvárattam – mondja, noha egy percet sem késett, én érkeztem korábban.

Bővebben ...

Gavriel Vrigaera után megöltem magamban Barna Dávidot is

Dáviddal a tavalyi tel-avivi Madonna-koncerten jöttünk össze, amikor az énekesnő színpadra robbanásának pillanatában szabályszerűen egymáshoz préselt bennünket a tömeg. Annak, hogy ő is Magyarországról érkezett (első generációs bevándorlóként, ami Közép-Európából manapság már egyre ritkább), nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget.

Bővebben ...

Szabó Róbert Csaba regényrészlete

Ott lihegett az arcomba. Szabadkoztam, hogy áthurcolkodom egy másik fülkébe, de mit sem ért, jelentőségteljesen rám nézett, és suttogva ezt mondta: Engem le fognak tartóztatni, ahogy Bukarestbe érkezünk. Ez az utolsó utam, szeretném kényelmesen megtenni. De kárpótlásul szeretnék mesélni valamit, valami olyasmit mondanék el önnek, amilyet még sohasem hallhatott. Megegyeztünk, kérdezte halkan. Jól van, nagyszerű, vágta rá anélkül, hogy bármit feleltem volna.

Bővebben ...