Az ízek, az illatok és a verssorok egyre erősebben hatottak rá, egyre fontosabbá vált számára Nóra. Várta, hogy leteljen a büntetés hete, utána ki tudtak menni a Várkapu kávézóba. Dupla eszpresszót ittak, és itt is rágyújthattak. A születésnapján Nóra egy közepesen rossz minőségű borral lepte meg Flórát.

Valami halloween-i buliban találkozunk. Mikor megkérdik, minek öltöztem, azt felelem, „trockista értelmiséginek”, és megigazítom magamon a kordzakót.

Az ember meg, aki kihívott minket, adni akart egy tízest, hogy ne a zártra vigyük. Mondtam neki, hogy nem mi döntünk erről, drága uram, szét van nyílva a hölgy feje. A hangja újra távolodott, mállós lett, visszhangos, a mondat végét már nem hallom.

Széles autók, széles utak, San Francisco fényei a mecseki szerpentin felett. Egy album, amibe belehalljuk magunkat, egy lemezbemutató novellafüzér, amelyben megelevenedtek egy nem is volt nyár emlékei. Haász János írásai Déry Tibor- és Szepesi Mátyás-vendégszövegekkel.

Őt meglesni, vagy ő lessen? – mindegy. Kitalálni, mit miért csinál, magyarázatokat keresni, még a legnyilvánvalóbbra is, arra akár, amivel más körülmények közt nem foglalkozna senki, ő sem, mert annyira egyértelmű, unalmas, nyilvánvaló; itt viszont, a leskelődés elkerülhetetlen velejárójaként, bárminek szokatlan jelentés tulajdonítható, igen. Ez is a leskelődés lényegének tartozéka. Nem csak a másik kiszolgáltatottsága lehet izgató.

Ha elég kitartóan dédelgetem a haragomat és bámulom a sötét várost a konyhaablakból, át tudok lépni az életetekbe. Mindig az éjszaka közepén érkezem, amikor már mélyen alszotok. Ahogy a sötét padláson találom magam, átfut rajtam az ismerős remegés, a végtagjaimból pár másodpercre kimegy az erő, a fejbőröm zsibbad, a gyomrom összeszorul, kiráz a hideg, majd elönt a forróság.