De nem baj a szar, na, így autentikus, hogy a szajkó még a szobádba is utánad ment, megnézze, milyen tornácos felhőket festesz, csúcsíves keresztboltozatú szélapszisokkal. A gallyakat talán itt szedtük össze, vagy egy héttel később, abban a bükkösben. Nagyon köhögős hét volt, bogáncs ment a torkomba, mondta, pedig az én torkom fájt. Az egészet a könyvre fogom fogni. Ő a festményre.
Nem is tudom, hány napja már, hogy először megjelentek. Egy darabig még húzkodtam a strigulákat a szemceruzával, de aztán elkenődtek azok is valahogy. Bevették magukat az ágyba. Remeg a kezem, ahogy erre a kartonlapra írok, pedig beszűrődik egy kis fény is, most valamivel nyugodtabb lehetnék. Csakis éjjel szoktak jönni, a napfényt nem állhatják.
Meztelenül állt, és az okokat kereste, hogy legalább a pasik terén miért nem volt szerencséje, ha már az élet más területein, most már teljes bizonyossággal kijelenthetően megbukott. Korához képest teljesen jól néz ki, a teste az utóbbi tíz évben alig változott. Azon gondolkodott, vajon egy gazdag pasit fogni van-e nagyobb esélye vagy megütni az EuroJackpotot.
Behunyta a szemét. Élvezte, ahogy megszűnnek a zajok, csak a fény hatolt át a szemhéján. Kihúzta magát, a hegedűt az álla alá szorította, várt egy kicsit, amíg az utolsó fészkelődő néző is elcsendesedik, majd lassan felemelte a vonót és a húrokra tette az ujjait.
Anyám pénzt nyomott a kezembe, és egy cetlit, amin írta, mit kell venni. Megkért, hogy vegyek két kapucsínót a Birgitában. Nem volt messze az üzlet, de kellett a cetli. Legutóbb, amikor Báttya elküldött a boltba, hogy hozzak neki egy borotvát és a visszajáróból vehetek magamnak valami édességet, a boltba érve már csak az édességre emlékeztem, úgyhogy az egész pénzt turbórágóra és csokira költöttem.
Reflektor a szembejövő sávban, fehér fényt könnyezem. Meshuggah a hangszóróban, bazaltot könnyezem. Már megint a könnyek, már megint a fájdalom. Belesüppedek az ülésbe, a farokcsontom eltűnik benne, a csigolyám eltűnik benne, csak a fájdalom marad. Kátyúk az úton. Az unicum odébb gurul. A cinek csörömpölnek, a pergő zörgésének ritmusára kerülgetem a kátyúkat, lekottázhatnám az utat.
